Ha visszanézek, merre vitt utam,
azt hihetném, tévedezve jártam
a létben és e hajrázó futam
nem volt más, csak bolygó illat-áram.
Ujjam nyomát nem őrzi semmi sem.
Mondják: „Lázát mélységektől kapta,
és elvesztette mindenét, hiszen
nem írt, csupán elfutó patakba.”
Most megállok, merengve sorsomon,
mert ím, mégis önmagam maradtam.
Mi voltam én? Füledbe mormolom:
Kézmozdulat őszi alkonyatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése