1.
rámtapadt békanyál
sodronykötéllé vált
a sötétben –
pókháló lábakkal
fojtogatott a vád
minden
sötét lett –
hajnalthozó Szellő
felragyogó Csillag
tágas mezőkre
vezetett –
2.
hogyan
mondhatnám
hamis a vád?
ártatlan hiszen
csak a Bárány,
tudom –
hogyan vallhatnám
igaz a vád?
mert bennem
mégis ártatlan
a Bárány,
ugye, tudod?
3.
teszem a
dolgom
mással mi
gondom
majd csak
megóvsz
egyszer majd
igazolsz ha akarod –
a Te dolgod –
4.
vakmerőség
az egyedüllét
veszélyes
a magány –
keménnyé tesz
a meg-nem-értés
keserűvé
a vád –
5.
kinek mondjam
a mondhatatlant?
ki értené
az érthetetlent?
dadogó szívem
vajúdó titkait
titkos vágyait
emberségem
kimondhatatlanságait?!
6.
én nem értem
a perlést –
engem ijeszt
a vád –
én nem értem
a perlőt
nekem
Te fájsz!
7.
kemény
szívemből
keserű
forrás
fakadt ki
a fájdalom –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése