Oláh András: megőriztem

azt a karácsonyt
a vibráló mondatok
ölében rejtőzőt
mikor minden gondolatommal
téged simogattalak
mikor a szavak tengelyig
a hóba süppedtek
s a vakító fehér
elfedte távoli arcodat
azt a karácsonyt
az elsőt nélküled
mikor csak egy szánkó
talpai rajzolták a hóba
a hozzád vezető térképeket
megőriztem s most
elküldöm neked - - -

Tornai József: Féltestvérem, a természet

               "Isten az ellentmondások erdeje."
                (Rilke)

Féltestvérem, a természet
iránti részeg szomjam nem enyhül,
inkább erősödik, ahogy öregszem,
hiába tartom föl a fejem:
bőröm-húsom semmit se ér a
bódult fák, hegyek, csillagok,
állatok érintése nélkül.

Bekerítenek az erdők, festett sziklák,
vizek, nem hagynak moccanni
egyetlen lépést sem, azt mondja az isten:
sírjál zöld ölelésemtől még részegebben!

Vörös István: Kenyértörés

Az alatt az egy hónap alatt,
mióta ismerem, két évet
öregedett, öt színárnyalatnyit
csúnyult. De mintha kicsit
jobban öltözködne. Kifecsegi,
hogy Párizsban letagadta
az asztal túlsó végén
ülő szeretőjét, ketten is
udvaroltak neki, a kezét
ketten is csókolgatták,
közben mindenük eltűnt
a táskájából, két napig
fedezet nélkül éltek, míg
az átutalások kereke újra pénzt
forgatott elébük. Az lehetett
élete két legboldogabb napja.
Potyázás a metrón, ebéd
hitelbe, talán kéregetés is.
Valaki kétszáz frant ajánlott,
ha elmegy vele, nem állt rá,
de csak azért, mert nem tudta,
hogy az jó ár-e vagy alacsony.
Azóta mindig onnan akarja
folytatni az életét, ahol végleg
elrontotta. Kettétör egy
pirítóst, nézi, nem harap bele.

Vasi Ferenc Zoltán: Vers arról, ami érinthetetlen

Mondd, milyen csöndből
sarjadnak a torz virágok,
és milyen letépett szemhéjak
mögül figyeli őket az álom.

A száj mindig szóra szomjazik,
de a gyökér néma.
S víz van-e, hogy a hallgatást
öntözze, a felgyűlt port lemossa.
És ki mozdítja kezét, ha mozdítja;
érint-e, ha érint, és kit -
s ha néha felröppen is a hajnal,
örömként tekint le a Napra?
Az árnyék, az árnyak,
a tompa színek -
milyen titkot rajzolnak homlokomra;
ki csak kérdezek, és nem értek,
és a szív selymét is alig érintem,
mert nem merem -  érzem.
                                  bár

Kulcsár Katalin: Noktürnök

1.

A tétova rezzenéseket szeretem
elbújunk a leplek mögé
távolodunk, nem beszélünk róla
csak elrepülne
ahogy kicsúszott markunkból minden
amit önzésünkkel gúzsbakötöttünk.

             2.
 
Zsírpapírba csomagolom
ezt a pár emléket
így lehetne hús is
vagy bármi, ami becsomagolható
akárcsak az élet
ha behajtjuk az utolsó sarkot.

Szabó Lőrinc: Ne zúgolódj

Láttál-e vándort téli utakon

küszködni hófuvással, félvakon?

Ne zúgolódj, ne szidd a vad telet.

Örülj: fedél van vén fejed felett.

Pilinszky János: Novemberi elízium

A lábadozás ideje. Megtorpansz
a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
kolostorcsendje háttered. Kezes
szellőcske indul a füvek közűl,
s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
érzékeid öt meggyötört sebe
enyhületet érez és gyógyulást.

Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
gyermekien áttetsző tagjaiddal
a nagyranőtt kendőben és kabátban,
mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.

Reichard Piroska: Titok

Tenger a szélnek zúgja,

szél a hullámzó lombnak,
erdő a völgynek súgja,
völgy suttogja a dombnak,
hab habnak, part a viznek,
patakban fürdő fűznek,
madár madárnak búgja,
virág azt illatozza,
minden, mindenki tudja,
nem tudja semmi, senki,
csillagfény hírül hozza,
föld égnek visszazengi,
szem tükrözi a szemnek,
emlékezés a vágynak,
csend súgja a magánynak,
Isten súgja a csendnek.

Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon

Szöllősi Zoltán: Kigöngyöli

Kigöngyöli tarka szőnyegét
    és letérdel az ősz, leborul,
pedig egyre szürkébb fönt az ég
    s a fa ága is csillagot botol.

Már a színek nem is látszanak.
    Deres a fű, lépni sem merek:
hinnem kell, az ősz szakálla az –
    mért tagadnálak meg, képzelet?

Minden álom sátra szívemen,
    mind a felkelő Napot várja.
Nem virrad most, éj jön. Higgy nekem.
    Sír a Hold üres talicskája.

Bo Setterlind: A paraszt

Üres az udvar fenn a hegyen. Egyedül vagyok.
Lehet, az utolsó verset írom most hozzátok.
        Este van.
Búcsút nektek intek, távoli csillagok.
Mind ott vagytok az űrben. Mint magok, mint égő lámpák.
        Egyre sötétebb van, már nem látom
amit írok. Csak egy árnyat látok,
a ködben keres valakit. Biztosan a paraszt
jön a lejtőn,
        vállán a kasza
 
Dabi István ford.

Tornay András: Mondj bíztatót!

- Mondj valami bíztatót!

- Oda fogsz érni.

Tornay András: Mi lesz velem?

Mi lesz velem, ha tényleg megértem az Igazságot?
Mi lesz, ha minden értéktelen dolog hamuvá lesz egyszer?

Felismersz majd?

Mennyi sivatagon kell még átvergődni?
Értem-e majd a szót az Ígéret Földjén?

Megismersz majd?

Hány Júdás árul el kívül, s belül még?
Hányszor kell elgurítani még a köveket?
Felvállalsz majd?

Tornay András: Maholnap

Tegnap beszéltem a holnappal.

Egyfolytában nosztalgiázott.

Tegnap a jövővel beszélgettem.

Azt üzente, hogy ne féljek a mától!

Pilinszky János: Könyörgés

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szivemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.