(Isaac Newton)
Nem emlékszem,
hogy valaha vártalak,
mert itt vagy kezdetektől.
Mint éjszakákra
a biztos hajnalok,
valami állandósult
bizonyosság maradt
minden virradat veled,
ki tudja, mióta?
Magasztossá szépült
minden szenvedésünk.
Földig hajolok ma
a létezés előtt,
és hálát adok érte
naponta az égnek,
amíg el nem halnak
a nesztelen léptek
mögöttem, ha majd
a Híd lábához érek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése