leülepedtek a tegnapi napok.
A mának csak apró villanása
jelzi a múló pillanatot
Hátra már nem tekerek,
előre meg már nehéz.
Dobbanó szívem ritmusára
egy álom mindig elég.
Volt ám belőlük bőven,
mint tavaszi áradat.
Csüngtek, mint fán a rügyek,
a sokból csak pár maradt.
Jöttek az őszi felhők,
ablakomból esőt nézek.
Elhulló vágyaimra
most avart teregetek.
Kicsit halkabban élek már,
csendes az élet.
De a vidám bárányfelhők
még játszanak a réten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése