2024. november 8., péntek

Jean Cocteau: Az álom elkerül

Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel 
a nyakamon pihen; 
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el 
s elaltat hirtelen. 

Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem! 
Van szörnyübb félelem? 
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben 
lélekzeted velem. 

E félénk nagy madár, ki most az álomé lett, 
majd fészkéből kikel? 
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred 
s négy lábbal nyúlik el? 

Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer, 
egy reggel megszakad? 
Az útam építő védangyal nékem ezzel 
könnyíti sorsomat. 

Könnyü e szinte már testemből nőtt nehéz fej 
s mindig is könnyü volt, 
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel, 
pedig kakas rikolt. 

Most más világban él e fej, hol más a törvény 
és más az értelem, 
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén, 
távol s mégis velem. 

Ó! csak hallhatnám én szuszogni minden éjen, 
míg szád is álmodik, 
a fínom fujtatót melled kis műhelyében, 
egész halálomig. 

 Radnóti Miklós fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése