2024. november 18., hétfő

Zelk Zoltán: Mint a szikla

Mert elfáradt, leült a kocsiútra, 
mert háta fájt, megtámasztotta volna, 
szerencséjére éppen arra járt 
egy platánfa csavargó árnya 
s a földönülőt megsajnálta, 
platánná változott. 
Micsoda áldozat! 
moccanatlanul állni, 
mikor árnykorában 
házak falára mászhatott 
futkosott folyók hátán, 
s ha meghalni lett volna éppen kedve, 
elmerülhet a déli napsütés 
óceánjába vagy 
fölfalni kínálja magát 
a kígyószájú éjszakának. 
De hagyjuk a platánná változott 
árnyat, azóta biztosan kivágták, 
hiszen nem hogy a kocsiúton, 
de járdaszélen s a parkokban sem 
szívesen látott vendég, akinek 
ága és lombja van, 
akin gerle és rigó pihenhet - 
kérdezzük meg, hogy mi történt a fáradt 
emberrel, fölállt-e már vagy ott ül még 
a gépkocsik forgatagában 
ezer évig vagy annál is tovább 
moccanatlan, s hosszúéletű 
lesz mint a szikla 
melynek tövéből meghalni szökött------ 

(1974)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése