2024. november 13., szerda

A. Túri Zsuzsa: Bezzeg, a kutya

Bármilyen vonzó is olykor a gondolat, 
még nem halhat meg. 
Mi lesz akkor a kutyával? 
Öreg tacskó, nem kell majd senkinek. 
Kicsit sánta is. 
Állatmenhelyre viszik majd, ahogy őt is 
idősek otthonába akarták adni. 
A rokonok. 
De az otthonba nem lehetett kutyát vinni. 
Egy macskát még toleráltak volna, 
mondták, másnak is van, 
de kutyát nem. 
Egy öregembernek papagája volt a szobájában. 
(Az ápolók nevét kiáltozta.) 
Egy kutyát sétáltatni kell, 
ott nincs park, ezzel indokolták. 
Meg a higiénia. 
Ha macska volna… 
(Az higiénikusabb?) 
De nem macska. 
Sosem szerette a macskákat. 
Állítólag, ha meghal a gazdájuk, 
lakmákoznak belőle, ha éhesek.  

Bezzeg a kutya, az nem.  

Az inkább éhen hal, 
hűségesen ücsörögve a gazdája mellett. 
Áldott, tiszta lelkű, 
ragaszkodó állat. 
Az ő kutyája a legjobb gyógytornász. 
Kitartóan róják a köröket együtt a Margitszigeten. 
Ha lassan is. 
Sok mozgást javasolt az orvos. 
Így lett a kutya személyi edző. 
Ráadásul a legjobb az odabújás-terápiában. 
Kakaószínű, okos szemével 
olykor úgy néz rá, 
mintha tudná, 
miatta marad még. 
Mert nem hagyhatja itt, 
egyik napról a másikra, 
hogy kutyamenhelyre vigyék. 
Inkább megvárja, hogy…… 
……………   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése