2024. november 7., csütörtök

Fetykó Judit: Foszlányok












eljutottam hát a valódi egyedüllétbe 
senkit sem hívok senki nem hív 
a csend maradt a telefonban 
végtelenre tágult az idő 
a tér jól ismert határain belül 
szokottan telnek a napok 
mintha mindenkinek fontos 
dolga lenne – gondolom 
s tudom ez nem igaz  

*  

pár napja aggkorú idős nőtől 
hallottam: a magányban a legrosszabb 
hogy nincs szex üres a nap nem tudok 
mit kezdeni magammal mivel kéne 
kitölteni a végtelenre nyúló időt – 
meglepett e közlés bizalma 
nála nem múlt hát el a vágy 
mint a többi fiatalkorban oly 
fontosnak hitt ismétlődő tevékenység  

*  

még nem félek attól 
hogy hosszúak az éjszakák 
s hogy nem tudom átaludni 
nem félek az időtől 
s nem tűnődök hogy fogom 
kitölteni a napokat értelmesnek 
látszó cselekedetekkel  

*  

te vajon mióta tudod 
hogy a siker öröme egy 
idő után már nem táncol 
bennünk napokon át ébren 
és álmunkban is hanem mint 
munkával elért eredmény 
kerül a jelen időbe   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése