2024. november 19., kedd

Kálnoky László: Elhárító kíváncsiság

                                   1 

Bárcsak titkos hatalma volna a költők szavának, 
megakadályozni a Rontást, 
elüldözni a lesben álló árnyékokat 
a csak homályosan ide látszó 
távoli partokról, levegőből vagy víz alól, 
megállítani a mérget hömpölygető hullámokat, 
életre segíteni a fuldokló halakat, 
tejet, húst és kenyeret adni 
a felpuffadt hasú, kóróvá száradt lábú, karú, 
fekete bőrű gyermekeknek, 
kitépni az átok faját tápláló gyökeret
a szurokfekete temetőföldből, 
ózonnal telíteni a kőszénbűzt és benzingőzt árasztó levegőt, 
megtisztítani az eltömődött légzőhólyagokat, 
meggyógyítani a gyulladt nyálkahártyákat a ziháló tüdőkben, 
eltávolítani a szakadatlan szorongást a szívekből, 
látni a mosolygó öregeket, fecsegve hadonászó 
unokájukkal térdükön, a ház előtt, 
mely nem fenyegeti omlással őket, 
nem szakad rájuk egy napon, tűzeső közepette. 
Kár, hogy a legerősebb szónak sincsen ilyen hatalma, 
hogy kívánságaink valami ismeretlen messzeségbe szállnak 
a közönyös szelekkel, hogy nem bízhatunk korlátlanul 
a sötét köpenyben közeledő, arcukat eltakaró 
ezredvégi évtizedekben.   

                                   2 

Ne mondjuk öregen se, hogy nincsen vesztenivalónk, 
hisz ez annyit jelentene: utánunk az özönvíz, 
fütyülünk rá, mi lesz, ha mi már nem leszünk. 
Ami engem illet, szívesen beletörődnék a halálba, 
mert már eleget éltem. Igen, beletörődnék, 
ha feltámadhatnék minden száz évben egyszer, 
egyetlen napra, és beléphetnék láthatatlanul 
egy könyvtár ajtaján, s megtudhatnám, mi történt 
a földön, amióta nem vagyok lakója már, 
ha megtudhatnám, sokra vitte-e azóta emberi fajtánk, 
vagy kipusztította egy szálig önmagát. 
Igaz, az utóbbi, szomorú esetben 
könyvtár se volna, újságok és könyvek se benne, 
és csak a puszta hiányt láthatnám, de a részletek, 
az okok és okozatok ismeretlenek 
maradnának. Kielégületlenül kellene 
újabb száz évi álomra hajtani fejemet, 
sőt azontúl feltámadni se vágynék, 
hisz élet nélkül nem történne semmi megtudni érdemes 
a földgolyón, amire kíváncsi lehet egy halott is, 
amiért láthatatlanul belép egy könyvtár ajtaján, 
amiért nem tud örök álomban nyugton maradni, 
akármilyen mély is a sírja, 
akármilyen sötét az éjszakája.  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése