2024. november 13., szerda

Nemes Nagy Ágnes: Október












Most már félévig este lesz. 
Köd száll, a lámpa imbolyog. 
Járnak az utcán karcsú, roppant, 
négy-emeletnyi angyalok.  

S mint egy folyó a mozivászon 
lapján, úgy úsznak át a házon. 
Acetilén fényében ázik 
az útjavítás. Lenn a mélyben, 
iszamos, hüllő-hátú cső, 
pára gyöngyösödik a kérgen, 
s a városon, mint vér a gézen, 
általszívódik a nyirok.  

Vékony tűz nyüszít, sustorog, 
mellette kucsmás, birka-bundás, 
mint a makk-ász, guggol a munkás, 
fölötte hengerhasú gépek, 
rájuk irva: „Consolidated…”  

S egy fa. Akár a régi csap, 
csöpörésznek a targalyak, 
szalad, olajjal töltekezvén 
a gép gömbölyű béka-testén, 
majd a bundára ér a csepp, 
s fölsír a tűz: megérkezett.  

Neonfény lobban és lehull. 
A vizes kőre rácsorog. 
Valaki messze úgy vonul, 
hogy a köd kilométer-odva 
énekét tompán sokszorozza, 
– hallani, amint tántorog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése