Kereskényi Sándor

 " De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek URa, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta." (Zak 1,6) 

Amikor az ország kettészakadása során egymásnak estek a testvér-törzsek, Isten egy próféta száján keresztül lecsillapította a felhevült harcosokat. Sikeresen, mert azt olvassuk: „Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek az Úr szava szerint.” (1Kir 12,24) Szó szerint: visszamentek a házaikba. Régi magyarsággal: megtértek hajlékaikba. Megtérni, tehát azt is jelenti: visszamenni a biztonságba. Hazamenni. Zakariás leírása szerint, annak a régi megtérésnek az lett az eredménye, hogy… Mi is? A felismerés! Mert a fogságba került zsidók „ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.”.

Megérkeztünk. Itt vagyunk a kézbesítés helyén. Bárhol olvasod ezeket a sorokat, most neked adja át az Úr ezt az Ige-csomagot. Mi van benne? A felismerés ajándéka. A sok-sok értetlenségünkre, haragunkra, adott válasza. Visszahúzódhatunk, hazamehetünk hozzá. Vajon hajlandóak vagyunk-e kimondani: „Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.”? Visszahúzódva, visszatérve, hazaérve, megtérve hozzá, elfogadod-e tőle a bátorítást, hogy életednek éppen a helyzetében, amibe kerültél; amivel ma küszködsz; amivel holnap megint szembe kell nézned, kimondod-e: „Úgy bánt velünk (velem) a Seregek Ura, ahogyan útjaink (útjaim) és tetteink (tetteim) miatt jónak látta.”?

Hittel, alázattal, vagy fogcsikorgatva és keserűen, belátod-e, hogy a saját kijelentéséhez következetesen ragaszkodva, úgy bánik veled Isten, ahogy a te útjaid és tetteid szerint jónak látja? Előre megmondta. Elhatározta, eldöntötte. Mit? Azt, hogy ha így cselekszel ez lesz a vége, ha úgy teszel, akkor meg az lesz az eredménye. Azért mondta meg előre, hogy ne lepődj meg.

Áldásunk és békességünk múlik azon, hogy belátjuk-e, amikor elmúlt napjainkra, panaszainkra, csalóka örömeinkre, kimondott, elsziszegett ítéleteinkre gondolunk: nem történt más, mint amit előre megmondott, leíratott az Úr. „Úgy bánt velünk…, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.”

Imádság:  Uram! Köszönöm figyelmeztető szavadat és a hozzád térés lehetőségét. Ámen 

Forrás: Napi Ige és Gondolat

A nap gondolata

A bűnbánat kétségtelenül erős és megtisztító tud lenni, de semmiképpen sem képes a hibák belátása előtt megjelenni. 

( Ljudmila Ulickaja )

Oláh András: utolsó próba

ujjbegyemmel írlak körbe mint a vak 

félbehagytalak… maradsz antitézis 

– s hogy ne aludhass ki holnap se bennem 

hagylak folytatódni magamban mégis

Oláh András: hogy magadba zárj

 a levelek is visszafelé hulltak azon az éjjelen
beleolvadtunk az erdő szövetébe
cipőm orrát bámultam félszegen
a bugyrot ahová Isten száműzött
karjaid rejtekében vacogtam – hagyva
hogy az esőcseppek végigfolyjanak szerelmünkön
hogy benned lassan átmelegedjek
s hogy magadba zárj – mint gyűrűiket a fák

Márai Sándor

" Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."

( Az igazi )

Oláh András: a címzett ismeretlen

délutánra vártalak aznap de kint már
az utcalámpák doromboltak álmosan
mikor az ingemen igazgattad
zavartan a gyűrődéseket
idegen voltál – mint még sohasem –
mosolyod sírásba botlott
éreztem a maró sós ízt az arcodon
ajtó csapódott s tudtam
nem hagytál el csak kiveszett az ujjaidból
az a bizsergető szomjas fájdalom
ahogy ügyetlenül elejtettelek
mikor a lépcső alattad örökre elfutott…

Márai Sándor

" Valahogy semmit nem lehet igazán szavakkal elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha az ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg."  

( Judit...és az utóhang )

Németh Erzsébet: Csöndes kérés...

Csak olyan reggelt,
hogy lágy fényujjak
simogassák arcom,
s én kacéran nevetve
egy csókra
ajkam is odatartom.
Olyan delet,
hogy másnak is
szóljon a harang,
s a világ minden
emberének tányérján
legyen néhányka falat.
Olyan imát,
mely bárhol kimondja magát:
megérti Isten ---
Csak olyan barátot,
ki ha megismer:
magamért elfogad,
és segít összerakni
az évek során
szerte hullt álmokat.
Csak olyan utat,
mely kacagva,
de sántán is akár -
elvisz még haza,
hol virágok
tarka szirmából
illatként száll felém
anyám aggódó szava.
Csak olyan estét,
hol ágyamban reménnyel
töltött legyen a párna,
s egy angyal
meleg sóhaja
ringasson el majd éjszakára.

Németh Erzsébet: Őszi sorok gordonkára

Ránk októberedett az idő.
Fakult kontyos felhőket
molesztál a szél.
Behúzott szárnyú emlékeink
arany lombokon
pihennek még,
de szállni készülnek
valami melegebb,
emberibb tájra...
e huzatos szívkamrák helyett
biztonságos fészket
lelni téli éjszakákra.

Vöröss István: Mielőtt Isten megérkezik

Fiam, tudd meg, hogy érted jön az Isten,
mert nem váratja azt, kinek üzent,
hiszen füledben és szelíd szívedben
sokszor susogott Róla már a csend.
Fiam, csak bízzál, nézd szilárd hitedben
érces képét, amely megjelent,
s ha acsarog kint a világ: ne rettenj,
ha csend van, rend van, Ő van idebent.

Fiam, ne félj hát, indul már az Isten,
és tengeren jön, dombon, füveken;
úgy ösztönzi a szíve, hogy siessen,
hisz’ nem vagy Neki céda, idegen.
Addig a világ csak veszekedjen, vesszen;
dicsőül az, ki nem élt ridegen!
S megjön az Úr, hogy a föld szemet meresszen
Ő erős pajzsán: kemény hiteden.

A nap gondolata

Nem akarjuk hallani, hogy életünk folyamán a legtöbb bajt rossz döntéseinkkel mi magunk hoztuk a fejünkre. Nem akarjuk hallani, hogy saját önfejűségünk, önzésünk és megbízhatatlanságunk az okozója sok feszültségnek az életünkben, pedig ez az igazság.

Csoóri Sándor: Isten lépked

             

Cziffra György emlékére    

Isten lépked

a zongora billentyűin,

nem sápogó kacsa.

Lekapcsolom a villanyt, hadd legyek magam –

s ha tud, hát most pusztítson el

a csúszómászó éjszaka!

Fazekas Lajos: Megérintettél...

Megérintettél, Uram,
mint fény a földet.
S mint fénytől a fák,
Életre keltem Tőled.

Termővé tettél, Uram,
mint fény a fákat,
Zúgnak a telt fák
S én – hálából – imádlak.

S mint fákat a szél,
Ha megérint a halál,
– csak testem remeg,
mely mindig magában áll, –

csonttá dermeszthet
a Vég, egyenlő-tevőn –
Lelkem átveszed
a nap- s éj-faló időn.

Szókratész

„Erősen remélhetjük, hogy a halál valami jó, azt megérthetjük a következőkből is. Mert két dolog közül egyvalami a halál: vagy abból áll, hogy a megholt semmivé lesz és egyáltalán semmit sem érzékel már, vagy pedig – ahogyan mondogatni szokták – abból, hogy a lélek itteni helyét egy más hellyel váltja fel és máshová költözik. De ha semmi érzékelése sincs, akkor a halál olyan, mint az álom, amelyben még álomképeket sem látni, hiszen akkor csodálatos nyereség a halál, mert így egész ideje nem tűnik többnek egyetlen éjszakánál. Ha pedig a halál valamiféle elköltözés innen egy másik helyre, és igaz, amit mondanak, hogy ott vannak mind a megholtak, akkor mi lehetne ennél nagyobb jó? Mert egészen bizonyos, hogy az ottaniak nem ölik meg az embert, hisz a többi között még abban is boldogabbak az ott levők az ittenieknél, hogy a hátralévő időben már halhatatlanok – ha igaz, amit mondani szoktak.”

William Butler Yeats Ha öreg leszel

Ha öreg leszel, ősz és álmatag,
S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet,
Olvasd lassan, míg lágy tekinteted
S szemed mély árnyát visszaálmodod;

S hogy hányan szerették a pillanat
Fényét, szépséged, hívek s ál-hivek,
De bolygó lelked egy szerette meg,
S a bánatot az illó arc alatt;

A rács felizzik, lehajtod fejed,
Hát mormold búsan, hogy a Szerelem
Megszökött, ott jár fönn a hegyeken,
S arcát elrejti a csillagsereg.

Gergely Ágnes fordítása