Gyurkovics Tibor: Ha szeretlek…

Ha szeretlek nagyon szeretlek 

ha kicsit akkor is nagyon 

otthagytam az életemet 

s a szívemet az asztalon.

Gyurkovics Tibor: Élő ember

(Salfedi bohócmester dala)

Élő ember élő embert
nem szeretett még úgy mint engem
te szerettél és én szeretlek
élő ember élő embert…

Most ha kiadnák a parancsot
meg kell halni ahogy parancslod
én vagyok az aki meghalok
s te is meghalsz ahogy meghalok

Most csak a fény van agyonvakító
egymást a gödörbe taszító
ez már alig ember ez már alig ló
egymást a gödör mélyébe tipró

Ha így szeretlek ha így szerethetsz
ennek már vége soha nem lesz
ez már csak fúló fékevesztett
futás a fájdalmas szerelemhez

Gyurkovics Tibor: Nap – hold

Villódzni látom a szemedben a napot 

s ahogy ragyog a hold ha hűvös este lesz 

égi morzejelek a zöld táviratot 

boldogan betűzik: szeretlek és szeretsz.

Gyurkovics Tibor: Csillag-szerelem

Talán azért jutalmaz engem Isten 

ilyen nagy szerelemmel 

mert eddig semmiben se hittem 

csak éltem csillagokkal szemben 

most itt a csillag – kicsi és törékeny 

ember-leány döbbenő horpadó 

s megérteti hogy hinni kell fehéren 

hogy hó a hó a hó a hó a hó… 

Hollósi István: Ne félj! Benne bízz!

„ A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” 

(Jn 16,33)  

   

          Nagyon sokan egyfajta tévképzetben élnek, amikor a keresztyén életről van szó. Tévesen ugyanis úgy gondolják, hogy aki követi Jézust, aki hitben jár, imádkozik, templomba jár, akkor annak az élete minden vihartól és nehézségtől mentes lesz. Ők azok a testvéreink, akik sajnos az első nehézségnél, az első próbatételnél feladják a hit útját és Jézus Krisztus követését.  

          Kedves Testvérem! Megváltó Urunk egyszer sem ígérte, hogy övéi földi zarándokútja könnyű és kényelmes lesz. Sőt, egyenesen nehézségeket ígért. Mint például azt, hogy Őt is üldözték, azokat is fogják, akik Őt követik. Őt is gyűlölték, a követőit is fogják. S a mai igénkben is őszintén elmondja Jézus, hogy ezen a világon nyomorúságunk lesz. Azonban azt is elmondja Jézus, hogy ne féljünk, ne ijedjünk meg, és ne hátráljunk meg a nehézségek miatt, hanem bízzunk Benne, mert Ő győzött, és minket is győzelmében részeltet.   

          Ismerjük Jézus példázatát a homokra és a kősziklára épült házról. A vihar azt a házat sem kerülte el, amelyik sziklára épült. Annak is nekifeszült, éppúgy, mint a homokra épült háznak. Azonban a homokra épült ház összedőlt, a sziklára épült megmaradt. Ilyen a keresztyén élet is. Az élet viharai nem kerülnek el bennünket pusztán azért, mert keresztyének vagyunk. Sőt sokszor keményen az életünknek feszülnek. Azonban az az élet, amelynek a Kőszikla, azaz Jézus az alapja, túléli a vihart, és állva marad, míg a homokra épült, a Krisztus nélküli élet, összeomlik. Voltak próbatételek az életünkben, jelenleg is vannak, és sajnos a jövőben sem lesz ez másként, de ne féljünk, mert Megváltó Urunk előre felkészített minket. Bízzunk Benne még a legnagyobb sötétségben is, mert Ő győzött, és Általa mi is győzünk. 

Forrás: Mai Ige és gondolat

Wass Albert

" Minden napnak van valamilyen öröme. 

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

Lőrinc P. Gabriella: szobor

súlyos hétköznapok 

lassan görbül 

a hát 

a gyermek felnő 

az asszony 

összemegy 

ránc fakad 

a könny 

nyomán 

az Isten is 

hallgatag szobor 

minden meg van 

írva 

de olvasni már 

nincs tovább 

erő 

Rainer Maria Rilke: Gyöngyök perdülnek szét

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? 

Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol, 

biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves.  

Tán kora volt még? Napfelkeltét szürke derengés, 

úgy áhítlak, megsápadtam a nyugtalan éjtől; 

zsúfolt nézőtérnyi nagy arccá nőttetem arcom, 

fenséges jelenésedből semmit ne mulasszak. 

Ó, ahogy árva öböl bizakodva 

szórja a nyílt tengerre a karcsú 

fárosz fénytereit; sivatag folyamágya 

vágyik a tiszta hegyekből égi üdén leiramló 

zápor után; - rab leskel bűntelen ablak- 

résén egyetlen csillag vigaszára; 

mint nyomorék, aki el- 

dobja meleg mankóit: a szent oltárra akasszák, 

s ott fekszik, s csodatétel nélkül lábra sem állhat: 

lásd, ha te nem jössz, így sodródom a vég fele én is.  

Csak téged szomjazlak. A kő hajszál-repedése, 

mert átszúrja a fű, nem akarja-e, hogy tavaszodjék? 

Végig a föld tavaszodjék. S hogy meglássa a hold a 

tóban a képét, nincs-e vajon szüksége a másik 

csillag erős kölcsönfényére? Akármi kicsinység 

megtörténhetik-e, ha a minden idők, a jövendő 

teljessége felénk nem mozdul? És, Kire-Szó-Nincs, 

hogyha te nem vagy benne? Kevéskét tartani tudlak, 

s aztán vége. Erőt vesz rajtam a kor, vagy 

gyermekek állnak utamba.  

Csorba Győző fordítása       

A nap gondolata

" Tiszteld atyádat és anyádat!" 

(2Móz 20,12)

*

Légy tiszteletre méltó, hogy ne legyen nekik nehéz, hogy tiszteljenek! 

Zelenka Brigitta: Imádságféle

Uram, szabad kezed van 

azt tenni, amit jónak látsz, 

és legyen meg az akaratod, 

ha magad is úgy akarod, 

de szabadíts meg a gonosztól, 

mert már az álmok is csak 

piszkos fényekre tapadnak… 

Őrizz meg minket magadnak.  

Uram, én tudom, hogy te tudod, 

amit már én is kezdek sejteni, 

hogy nagy romlás van készülőben, 

nem ülhetsz úgy, csak hátradőlve, 

míg kialszanak a lármafák, 

s gondjaink egyre élesednek, 

már bőrt hasít a fagyok kése… 

Add, hogy felfelé nézzünk végre.  

Jöjjön el az országod, Uram, 

legfőképpen a földön, itt, 

mert nagyon eldurvult ez a játék, 

tébolyt dobol az ártó szándék, 

s angyalálarcon rozsdafolt. 

Bocsásd meg a vétkeinket, 

de add vissza a források fényét, 

csikorgó fogak békéjét, 

s a szó igazát, Uram.   

Dalos György: Az öregedő szélmalom dala Don Quijote-hoz

Béküljünk ki, barátom, 

ne viaskodj velem. 

Becsültelek: bár tudtam, 

harcod reménytelen.  

Ahányszor nekem jöttél, 

te hősi, torz alak, 

dárdáid kettétörtem, 

s közben csodáltalak.  

Milyen naivak vagytok, 

búsképű lovagok, 

kiket valami hűség 

fiává fogadott.  

Hallod? Csikorgok. Érzem 

bordáim közt a bajt. 

De legrosszabb a szélcsend, 

hogy nincs már, ami hajt.  

Úgy hírlik: nemsokára

nyugdíjba küldenek. 

Finomabb liszt kell, mondják, 

modernebb módszerek.  

Ennyi a magyarázat 

és ez sem érdemi. 

Tudod, öreg, lassacskán 

kezdelek érteni.

Béres Attila: Nézd, hogy szeretlek

Én gondolok rád akkor is, 

mikor mordul az ég 

s eső elől futó szél 

utcánkba reked, 

és indulok hosszú magányos 

sétákra, ahol kis 

nyárutói csend borít 

szerelmes kerteket.  

A gyárkémények füstje is 

visszafelé száll, 

s ahol lebeg, 

elborul az érett táj 

és meddő vadkörtefák várnak 

késő szerelmeket. 

A talpfákon kavics koppan, 

s ha fény remeg a végtelen 

sín felett, 

a szívemen 

átlátok, mert senkim nincs, 

s hogy te nem vagy , 

a senki is 

csak te vagy nekem.

Boda Magdolna: (bolond világ)

Fekszem a fűben, 

nézem, ahogy a szél belekap a szálakba, 

incselkedik, 

... s a fűszálak játszadozva, cinkosan 

összenevetnek az orrom előtt: 

... bolond ez a világ. 

Mosolyog a tinta is a papíron: 

... kéket mosolyog... 

... mert olyan jó eltévedni, 

aztán csöndesen hazamenni, 

nevetni, 

megbánni. 

szép nagy könnyeket sírni,... 

... mert bolonddá tesz e bolond világ, 

és olyan jó bolondnak lenni. 

Olyan jó, hogy van nekünk 

a cseresznyefán 

pirosszemű elefánt, 

amitől nem szakad le az ág, 

és nem szakad le az ég sem. 

Nem is kérdem, 

hogy miért nem.  

Ott vársz majd rám, 

zöld tekintetbe öltözve, 

... és szép lassan majd 

helyére fordul a világ, 

s állok majd fürkészőn, izgatottan 

esetleg 

esetlen, 

fejem fölött a fű zöldjével, 

talpam alatt az ég kékjében.

Fáy Ferenc: Szerelmes vers oltókéssel

Magánosságom kertjébe fogadlak 

s a sármány-csőrű Napnak felmutatlak.  

Gyöngyház-nyelű, varázshatalmú késsel 

beoltalak: örömmel, nevetéssel.  

S szomorúságod gallyait lemetszve 

figyellek: élsz-e? féllek, hogy: szeretsz-e?  

A harmatot, ha dermedt még a reggel 

melengetem forró leheletemmel,  

S ha láng a szél és delelőn a nappal: 

befedlek hűvös, árnyékos szavakkal.

Erika Burkart: Láthatár

Este lett, 

egy a sok milliárdból, 

egyre-másra sorjáznak az évek, 

madárraj hussan le az égről, 

aljnövényzetet lobbant 

lángra a nap. 

Tanulunk 

egyedül lenni 

törött szókkal, 

lezuhant képpel, 

szemtől-szembe 

az utolsó nappal.