2025. szeptember 28., vasárnap

M. Fehérvári Judit: Áldás




A csönd szépét,  
az Ég selymét,  
a Nap zamatát,  
minden csodát  
kívánok Neked én,  
hogy soha ne fogyjon el  
lelkedből a remény,  
hogy ma ismét újrakezdj  
beszélni, járni, a madarak  
énekével szállni,  
könnyektől elárvult arcodon 
a mosoly bölcsőjével  
együtt hintázni,  
s gyökeredbe, a  
költészetbe kapaszkodva,  
a biztonság talajában  
a Rád hulló leplek alatt is,  
mégis tarka lepkéket találni.

M. Fehérvári Judit: Egyszer csak csöndben élsz...




Egyszer csak csöndben élsz, meglátod!  
Ha lépni még tudsz,  
magadra öltöd régi, viseltes világod,  
majd elballagsz valahova tova,  
hol nem ér utol civilizációnk  
ezernyi mocska...  
Már nem nézel szembe  
semmilyen rendszerrel, árral, 
titkon ejtett fénylő könnycsepp  
sugárral,  
hiszen kínlódtál Te is  
megannyi zárral.  
Vagy csak a kilincset nyomtad,  
bátran dögönyözted, rúgtad,  
mert képtelen voltál a csodára,  
szavakat ültetni a Lélek  
tornácán a szívek lángjára...  
Egyszer csak csöndben élsz, meglátod!  
Még a madarak hangját is kívánod,  
s éppúgy a szelek énekét,  
mint szívverésed  
dobbanó ütemét...  
A mozdulatlanság  
jégverem neszét  
csuklóidba vert szögek feszítik  
fulladni tüdődig,  
s sóhajaid visszhangkoncertjei  
felsírnak az égig...  
A Megváltás szembogarában  
sötétlő ragyogás  
teríti rád a konok hallgatás  
mozdulatlan leplét.  
Egyszer csak csöndben élsz, meglátod!  
És alakoskodás nélkül  
tisztára mosod  
túl fehér, ámító, béna  
mindenség - zuhogásod...  
Eszedbe jut, hogy ez is, meg az  
elromlott, eltűnt,  
kiüresedett, megüvegesedett  
kíméletlenné lett, ámított,  
bátor pedig csak néhány ember volt  
ebben az éggömb zajlásban,  
hol még a szentek is csak koholt  
indokokká lettek,  
feledni e földi féreg  
porhüvely létet.  
Egyszer csak csöndben élsz, meglátod!  
S az Örök Fa alatt szemeid  
becsukod, mialatt  
az almát, az ős okot  
agyhullámaid segítségével zárod rövidre,  
hogy szemed soha ne lássa,  
kezed ne érinthesse.

Cseh Katalin: Belső hegymászás












A csúcstámadás előtti napokat 
kétségeid sátrában töltöd 
egyszerre hevülsz és dideregsz 
szapora szívdobogások közepette 
kelsz útra a Nagymagány-lépcsőig jutsz 
ahonnan néhány száz méter  
hétköznapi léted teteje 
nincs szükséged oxigénpalackra 
csak némi irgalomra

Cseh Katalin: Turkáló

Tegnap nyitottuk meg új üzletünket: 
akciós árak, használt, de tökéletesen felújított 
düh, harag, öröm meg nagylelkűség, amíg a készlet tart, 
fásultság kilóra, lejárt garanciájú, viszont még 
használható türelem, sóvárgás, sebezhetőség, 
apró gyártási hibás kalandvágy, szorongás,  
szégyenérzet, valamint őszinteség, 
minden megtalálható itt, mi szív-léleknek ingere. 
A bal sarokban van a próbafülke, nyugodtan felpróbálhatja 
a vadonatúj önbizalmat, ha bő, be lehet venni belőle, 
itt helyben megoldjuk, a szabóműhelyünkben. 
Erre tessék: egyszer használatos szerelem 
és szenvedély, minden színben és méretben. 
Örök szerelmet keres? Sajnos hiánycikk,  
értesüléseink szerint jelenleg nem gyártják.
Önsajnálattal naponta feltöltjük a polcokat s a lelkeket. 
Nézzék csak, a gőg s a szerénység jól megférnek 
egymás mellett, abban a barna tároló ládában. 
Mindkettőből választhatnak, ki-ki tetszése 
s igénye szerinti mennyiséget. 
Irigység is van bőven, milyen árnyalatút szeretne: 
aranysárgát, citromsárgát, kankalinsárgát, netán lensárgát? 
Vaskezek gömbölygette álmok az első emeleten, 
csak itt és csak most, exkluzív interjú a beszállítóval.

Birtalan Ferenc: A pincében












Apának annyi mindene van, 
és nekem nem engedi, hogy megnézzem. 
Azt mondja: most nem érek rá, meg ilyenek. 
Egyszer fáért mentem a pincébe vele. 
Apa csodálkozott, 
amikor Mamának elmeséltem a 
Három Sárga Vasalódeszkát. 
- Honnan szedi ez a gyerek? 
De nem mondtam meg neki. 
Ha jól körülnéz, ő is láthatta volna. 
Csak arra sem volt ideje.

Birtalan Ferenc: Érdekes












Amikor a felnőttek szerint rosszak vagyunk, 
annyi mindenre emlékeznek, 
hogy így, meg úgy... 
és akkor ők...  

Akkor ők is gyerekek voltak, 
és nem emlékezhetnek arra, hogy így, meg úgy, 
mert ahhoz előbb felnőttnek kell lenni. 
De ezt nekik is hiába magyarázták.

Birtalan Ferenc: Lehet valami benne












A suliban Stella néni, 
az osztályfőnökünk 
sokszor mondogatja: Gyerekek, 
nyugalom a hosszú élet titka, 
és a gyakori lábmosás. 
Ezen általában jókat röhögünk. 
De ha jobban belegondolsz, 
lehet valami benne, 
hiszen az ősemberek 
nagyon rövid ideig éltek. 
Persze egy kardfogú tigrissel 
barlangszomszédságban 
mi is idegesek lennénk, 
ráadásul fürdőszoba egy szál se.

Birtalan Ferenc: Végül












Ha megkérdezem: 
szeretsz-e? Ne szólj, ne bólints. 
Van dobod, szájharmonikád? 
Vedd a szádhoz, 
fogd a kezedbe, 
és játssz valami 
olyan zenét, 
amit csak te, 
más senki sem ért. 
Mintha titkos levelet írnál, 
csak nem kell bélyeg, 
meg postaláda. 
Szívedben várok a válaszért.
 

2025. szeptember 24., szerda

Csukás István: Álmában fut a kutyám




 
Álmában fut a kutyám 
álombéli nyúl után, 
fel-felcsahol álmában 
bent a szoba sarkában. 

Irigykedve nézem őt 
s az álom-vadászmezőt, 
még azt is, mit megugat, 
irigylem én a nyulat. 

És a szoba kitágul, 
a szőnyegre virág hull, 
ág csapódik, fű hajol, 
hol az álom ellohol. 

Morognak a bútorok, 
nagy testű komondorok, 
ahogy köztük átcikáz 
a nyúl, mint egy látomás. 

Száját tátja a szekrény, 
erre fut a szökevény, 
a könyvespolc vicsorog, 
hogy ez micsoda dolog! 

Beleremeg a szívem, 
tán a gyerekkor üzen, 
elmúlt időm beköszön 
csaholva a küszöbön. 

Hol végtelen volt a rét, 
s hallottuk a föld szívét, 
tiszta eget kortyoltunk, 
vadnyúl után loholtunk. 

Alvó kutyám felébredt, 
helyreállt gyorsan a rend, 
csukunk álom-kapukat, 
elfeledjük a nyulat.

Radnóti Miklós: Alkonyat










Hanga, - mondom, nézd, az hanga ott, 
jól nézd meg, ritka erre. 
Hanga? - kérdi s odanéz a gyermek. 
A füvek vékonyka hangon énekelnek.  

Hallod? - kérdezem. - Mit? - kérdi nagy, kerek 
szemmel a gyermek.  

Apró, arany láng ugrik, 
nézd csak, fecskefű! - kiáltok. 
A fecske hű? - csodálkozik, - 
hisz ősszel Afrikába vándorol!  

S elhallgat. Hallgatok már én is. 
Az estikék kinyílnak körbe mégis.  

Hallgatok, pedig szivemben nő az árnyék. 
A gyermek futna már, 
de illedelmes. És unottan áll még.  

1939 nov. 6

Tudor Arghezi: Jó barátom










Így, Urszom, így.  
Az orrod ide, térdemre tedd,  
S jóságosan nézz a szemembe.  
Testvéré, szép kutyám, mert testvér vagy velem te.  
Látom, bízol bennem, ha nézlek,  
És jó neked, ha hanggal s kézzel elbecézlek.  
Szilaj csobán-kutyám, bennem érzed hazádat,  
A sziklás Gorzst, az esztrengát s az esztenádat,  
Orrodban bocskor s pásztorbunda szagja.  
Kócos szőrödnek selymes-lágy a gyapja.  
A lábad izmos, jó ebem,  
Mint kalusárok botja, kik elküldtek nekem.  
Szelíd marást érez kezem a szádban,  
Vas szemfogad úgy fogja játszva, lágyan,  
Azt, hogy szeretsz, így mutatod.  
Ruhám, hogy elhúzz, vadként rángatod.  
Elhalmozol dédelgetéssel.  
Úton arcomig lendülsz egy szökéssel  
S hideg orroddal bajuszomig érsz fel.  
Enyém vagy s én tiéd, tudod s tudom.  
" Harapós kutya", ez van kapumon.  

Áprily Lajos fordítása

2025. szeptember 23., kedd

Radnóti Miklós: Zápor












Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. 
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. 
Csattanva lezúdul a zápor a vízre. 
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.  

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad 
nyújtózik, az izmok erős szövedéke 
még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! 
Emlékezik és gyötri a bánat.  

Úgy gyötri a testet utánad a bánat, 
úgy röppen a lélek utánad, elébed, 
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor 
sem mossa le rólam a vágyat utánad.  

1941 júl. 2

Radnóti Miklós: Mint a halál












Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, 
halkan koccan a fagy, pattog az erdei 
út mentén a folyó, tükre sajogva megáll
      s döfködi partját.   

Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt 
régi, szép szeretők csontja s el is reped. 
Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong,         
      sír a kis őz is.   

Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, 
felhők rojtja libeg, fúja hideg sötét, 
meg-megvillan a hold, szálldos a hószinü rém         
      s rázza a fákat.   

Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly, 
jégből gyönge virág pattan az ablakon, 
hinnéd, csipke csak és súlyosan omlik alá,         
      mint a verejték.   

Így lépdelget eléd most ez a versem is, 
halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan, 
épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd         
      hallgat utána.

1940. február 27.

Radnóti Miklós: Rímpárok holdas éjszakán












Az ablakok keresztjén hold csöpög, 
a borzas macskák apró ördögök.  

A háztetőn a fény aranyburok, 
jönnek komor, sötétlő kandurok.  

Rezzenve jönnek, vonják lábukat, 
hét eb van itt, de távol száz ugat.  

S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj, 
ebek fölött a kényes macskajaj.  

S nem értik, hogy miért e fájdalom, 
miért virágzik fény a házfalon?  

S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb, 
ha fönn a hold egy kissé véresebb.  

A macska más; a násszal jóllakik 
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.  

1942 febr. 25

2025. szeptember 21., vasárnap

Ágai Ágnes: Egyedül












Természetesen félek 
Ebben a nélküled való világban. 
Falamra árnyékként vetülsz, 
Kitapogatlak a homályban.