2022. december 30., péntek

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

                                   
                           








Laurának 

Hová merűlt el szép szemed világa? 
Mi az, mit kétes távolban keres? 
Talán a múlt idők setét virága, 
Min a csalódás könnye rengedez? 
Tán a jövőnek holdas fátyolában 
Ijesztő képek réme jár feléd, 
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, 
Mert egyszer azt csalúton kereséd? 
Nézd a világot: annyi milliója, 
S köztük valódi boldog oly kevés. 
Ábrándozás az élet megrontója, 
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. 
Mi az, mi embert boldoggá tehetne? 
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, 
A telhetetlen elmerülhet benne, 
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. 
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; 
A látni vágyó napba nem tekint; 
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: 
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. 
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, 
Ki életszomját el nem égeté, 
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, 
Földön honát csak olyan lelheté. 
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: 
Egész világ nem a mi birtokunk; 
Amennyit a szív felfoghat magába, 
Sajátunknak csak annyit mondhatunk. 
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, 
Megférhetetlen oly kicsin tanyán; 
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, 
Zajától felréműl a szívmagány. 
Ha van mihez bizhatnod a jelenben, 
Ha van mit érezz, gondolj és szeress, 
Maradj az élvvel kínáló közelben, 
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, 
A birhatót ne add el álompénzen, 
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: 
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, 
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. 
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; 
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, 
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, 
Egész erdő viránya csalja bár. 
Maradj közöttünk ifju szemeiddel, 
Barátod arcán hozd fel a derűt: 
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, 
Ne adj helyette bánatot, könyűt. 

(1843. február vége – március eleje)  

Várnai Zseni: Szeretni

Szeretni ezt az életet, 
az egyetlent a végest, 
Szeretni még ha bánt is, 
ha mostohánk is néhanap, 
de kék az ég, és süt a nap, 
van benne boldogság is. 

E szép és szőrnyű kor során 
csodákat tesz a tudomány 
a titkok titka tárul, 
a tudás fája lombosul, 
de atom felhő tornyosul: 
mérges gyümölcs a fárul. 

Nem ölni, vért nem ontani, 
a tüzeket eloltani, 
s nem gyújtani, hogy égjen 
ország és város, hol a nép 
gyönge megvédi életét 
s hogy békességben éljen. 

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség, 
madár se leli fészkét 
futnak az erdő vadjai, 
csak borzalomról..hallani: 
Világ teremts már békét! 

Fogyó hold már az életem, 
de dolgom még töméntelen, 
még tenni, adni vágyom… 
Csak lenne még erőm elég, 
zengni a béke énekét… 
e felbolydult világon! 

Csak élni, élni emberek! 
Időnk oly gyorsan el pereg, 
egy perc csupán az élet… 
de ez a perc lehet csodás 
teremtő munka, alkotás 
amely megőriz téged! 

Móra Ferenc: A szeretet az élet

Ha majd az ige bételik, 
S az igért óra érkezik, 
Az Örökkévaló szemén 
Általragyog egy röpke fény, 
És a föltámadás igéivel 
Az arkangyalnak jőni kell. 

Az angyal szót fogad neki: 
Aranyvesszővel megveri 
Mohos sírhalmok oldalát, 
És zengi ébresztő dalát: 
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek, 
Ébredjetek, ébredjetek! 

A hosszú rabság véget ér, 
A földre újra visszatér 
Az élet, s boldog vígalom 
Zajátul zeng völgy és halom, 
Hogy száműzetve elfut a halál, 
S az angyalfecske egyre száll. 

De sok-sok sírhalom felül 
Tovább repül kedvetlenül, 
Aranyvesszője nem suhog, 
Ajaka szomorún susog: 
Nektek nincsen miért ébrednetek, 
Mert senkit sem szerettetek! 

(1907)  

2022. december 28., szerda

Fekete István: Ünnep után












Elmúlt az ünnep, fáradt a város, 
sötét szobákban kopott fenyők, 
bús gyertyacsonkok és álmos mackók, 
bádog vasutak és törött hajók, 
künn hull a hó az ablak előtt. 

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt 
mint néma árny oson a róka. 
Surran a patak mohos híd alatt, 
sziszegő szél sepri a partokat, 
s dúdol magának tegnap óta. 

Régi a dal és régi az ünnep, 
a tél havas csókja most meleg, 
és tiszta, mint a szálló, szűzi hó, 
mint az imádság, a legutolsó… 
Itt nem múltak el az ünnepek.  

Szép Ernő: Ki tudja?

Ki tudja fáj vagy inkább jól esik 
A falevélnek hogyha meghajol, 
Mikor egy nagy csepp eső ráesik. 

Ki tudja hogy ezüst-e vagy smaragd, 
Gyémánt, arany, parázs vagy tán fehér 
A csillag mely fönn az egen ragad. 

Egy pillantás ki tudja hova vész. 
Ki tudja milyen hosszu egy sohaj. 
Ki tudja hogy a szív milyen nehéz. 

Ki tudja az árnyék miből lehet. 
Ki tudja mért repült fel a madár. 
Ki tudja mit mondott a lehelet. 

Ki tudja az őszi barack szaga 
Honnan van? Mi az az íz, hogy van az? 
Mitől édes könny, ajk és malaga? 

Ki tudja merre mennek a halak. 
Ki tudja hol lopózik a halál 
A tengerben meg minden víz alatt?   

2022. december 27., kedd

Jékely Zoltán: Háborúról












Kérdezzétek csak meg a köveket: 
akarták-é ezt a históriát? 
Faggassátok a földet, az eget: 
Kellett nekik ez az iszonyúság? 

Vegyétek sorra az állatokat, 
kikkel egy-földön élünk idelent: 
akartak-é ily szörnyű dolgokat? 
Legfeljebb a hiéna mond igent. 

Fogjátok vallatóra a Napot, 
szólíttassék a négy örök elem, 
Míg mélyből-magasból ránk nem zokog 
a lelketrázó, óriási NEM! 

Csak néhány ember szegi fel fejét, 
s habzó szájjal, dühöngő-esztelen 
hörgi világgá vad feleletét: "
"Igen, igen! Én akartam, Igen!”  

Bertolt Brecht: Dal a jó emberekről


A jó embereket arról ismered meg 
Hogy jobbá lesznek 
Ha megismered őket. A jó emberek 
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert 
Abból okul az ember, ha figyel 
s ha mondanak is néki valamit. 


De ők egyúttal 
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz 
Vagy a fényre segítik, inkább 
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot 
Megváltoztatva használnak nekünk. 


Ha fölkeressük, otthon leljük őket. 
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk 
Milyen volt az utolsó találkozáskor. 
Bármennyire megváltoztak is 
– Mert éppen ők oly változandók – 
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek. 


Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk 
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk 
S néhanap meg sem engedik. 
Bármikor elmehetünk hozzájuk 
nagyságunk legszerényebb öltözetében 
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal. 


Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni: 
Már eldobták, – most meglelték, s nevetnek. 
De abban is hagyatkozhatsz reájuk, 
Hogy ha önmagad elhagyod 
Elhagyod őket is. 


Ők, ha hibáznak, csak nevetünk: 
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le 
Rájuk tekintve látjuk 
Hol lesz jobb helye a kőnek. 
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel 
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük. 
Valami rajtuk kívül álló 
Ügyben érdekeltek ők. 


A jó emberek dolgot adnak nekünk. 
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak. 
Minden megoldásukban új feladat feszül. 
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó 
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen. 
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk 
Ők velünk tartanak mégis, velünk. 

Garai Gábor fordítása

2022. december 25., vasárnap

Trausch Liza : Karácsonyi kapunyitás




" És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét." 
János 1,14a  

            Karácsony az az ünnep, amikor a mennyei világ betört ebbe a látható világba. Isten meg tudja tenni, hogy az ember egy pillanat alatt lát. Amikor az ember az Édenben megvakult, Isten hagyott egy nyitott kaput. Látni már nem látták Istent, de hallották. Isten kegyelmesen a bűn állapotában is hagyott egy kaput, ezért tudunk megtérni. Karácsonyi üzenet, hogy az Ige emberré lett, láthatóvá lett. A szemén keresztül láthatja az ember a láthatatlan Isten képét. Bár örülnél most a karácsonyi kapunyitásnak! A kicsi gyermekben láthatóvá lett Jézus a szem számára. A tanítványok és János arról tesz bizonyságot: mi láttuk! Mindenki látta? Nem! Csak azok, akik mondják. Mit látott a világ karácsonykor? Egy fáradt, nyomorult asszonyt, aki szülni készült, és nem volt hol. Egy agyonhajszolt férfit, és egy gyermeket, akinek nem volt helye. Látta a világ az ő dicsőségét? Nem! A pásztorok látták, a bölcsek látták. Amikor szülei felvitték Jézust a templomba, Simeon és Anna is látta. A világ Jézusban egy vándortanítót látott, akiről azt mondták, hogy törvénytaposó. Nem tartja meg a szombatot. Istent Atyjának meri mondani. Hát kicsoda ez? - kérdezi a világ. Miért feszítik meg? Istenkáromlásért. Páran mégis elmondják: mi láttuk! Lévi látta, és követte őt. Látták az ötezer megvendégelésénél. A tanítványok látták a viharban. Kérdezik is: "Kicsoda ez?" Szeretném kérdezni: és te láttad?! Mi láttuk! - mondja János. Benne vagy ebben a miben? Volt-e már olyan az életedben, amikor egy pillanat alatt tudtad, mondtad, hogy ez az Isten volt?     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből

2022. december 24., szombat

Karácsony 2022



Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!


Fodor-Csipes Anikó: Szenteste




„ A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog… Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” 
(Ézsaiás 9,1.5)   

        Valahányszor eszembe jut ez az ének: „Öröm hallik mindenfelől: eljött a Messiás!" 

        Megszületett a kis Jézus, azt tartja az Írás. Egész világ megváltója, Mindnyájunk szabadítója,”, megállapítom, hogy azért remek, mert nem csupán kisdedként tekint Jézusra. Olyan sokan, a karácsonyi születéstörténet miatt úgy tekintenek rá, mint aki gyermek, egy kicsi baba, aki ott fekszik bepólyálva a jászolban, és emiatt sokaknak nem tud kialakulni egy igazi, személyes kapcsolata vele, mert a felnőtt Jézus már nem kerül olyan közel a szívükhöz. Sokan nem is tudnak imádkozni Jézushoz, csak Istenhez. Sokáig én is így voltam. De ez az imént idézett ének is arra irányítja a figyelmünket, hogy persze, a kis Jézus megszületett, de Ő a Messiás, Ő az egész világ Megváltója, mindnyájunk Szabadítója. Jó lenne, ha ma úgy figyelnénk az igére, hogy észrevennénk: a karácsonyi kisded közben felnőtt. És mint kisded is, ennek a világnak a királya volt, aki öröktől fogva mindörökké Isten, hiszen az angyalok is így hirdették meg: „nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lukács 2,10-12) Csak az emberek többsége nem tudta ezt, és nem akarja tudomásul venni ma sem. Ezért vagyunk ilyen nagy lelki sötétségben.  

        De az ige bíztat bennünket ma: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.”  

        Karácsonyt az ünnepel méltóképpen, aki tudja, hogy kit ünnepel. És aki tudja, hogy kivel találkozhat karácsonykor, annak az élete megváltozik. Aki a világ világosságával találkozik, az maga is világítani kezd, és áldássá lesz mások számára. Karácsonynak az volt a célja, hogy mi mindnyájan ilyenekké váljunk. Ne csak a gyermekre emlékezzünk, hanem örvendezzünk szívünkben a Megváltónak!     

Forrás: Napi Ige és gondolat

Lukátsi Vilma: Bezárt ajtók…












…minden ajtót bezártak már: 
éj van, alszik Betlehem, 
szállás nélkül csak két ember 
megy fáradtan, csendesen, 
megy fáradtan, csendesen…  

Egy útszéli istállóban 
pislákol a mécsvilág… 
– nem oltotta el a gazda? 
Az apró fény messze lát, 
hívogatóan föl-föllobban, 
mintha szólna: – jöjjetek! 
Van friss széna, korsóban víz, 
tegyétek le terhetek!  

Kívül a fák összesúgnak: 
– Ott benn történt valami! 
Amiről az egész világ 
fog majd egyszer hallani!  

A jászolban gyermek fekszik! 
Édesanyja ráhajol, 
…nyár illat árad feléje 
a szénaszálak alól… 
Szelíd tehén párás szája 
eheli rá melegét… 
A korsó víz friss forrásból 
hozta a csorgás neszét…  

Bezárt szívek, bezárt ajtók, 
fösvény álmú emberek: 
ott a boldog istállóban 
Isten Fia szendereg!  

Messze kint a nyájak mellett 
hírt kaptak a pásztorok: 
ének csendült a magasból, 
zengte száz angyal-torok…  

Napkeletről jó ideje 
indult egy kis karaván, 
a csillag jelét követve 
ide is értek talán…  

A csillag megállt az égen! 
Kialudt a mécsvilág, 
hivatását betöltötte, 
mert más Fény jött most a földre:  

Isten küldte szent Fiát! 
Isten küldte szent Fiát!

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

Serfőző Simon: Mint valamikor, régen

De jó volna: karácsonyunk 
a megnyugvás lenne, 
gyertyafénye a csend. 

Közvilágítás sorlámpái: 
ádventi csillagok égnének.
A világra meghittség szállna, 
megbékélne magával a lélek. 

Szemünkben ne hervadtság, 
hanem várakozás lenne. 
S megszületne a szeretet, 
mint valamikor, régen 
ama gyermek Betlehemben.


Ady Endre: Karácsony - Harang csendül




Elmondja Szabó Gyula

 I.             

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek. 

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni. 

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének. 

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma. 

II.             

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni. 

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni. 

III.             

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... 

2022. december 23., péntek

Áprily Lajos: Téli tanács magamnak




A tél múlását mért sietteted?
Amúgy is gyorsfutó az életed.
A zord fagyot, ha kínoz is, maraszd,
s ne bánd, ha később érsz - ha érsz - tavaszt.