A tücsök dalolt egyre, bár
Ízzott a nyár,
Úgyhogy mikor jött a komor
Tél, része gond volt és nyomor:
Még egy picinke kisdarab
Legye, vagy férge sem maradt.
Hát ment is a hangyához át
Elpanaszolni nyomorát,
És kérte, adjon néki kölcsön
Zsákjába egy kis magot töltsön.
Új aratásig, legalább.
„ Majd megadom, lesz erre gondom,
Nyáron, tücsök-szavamra mondom
A tőkét meg a kamatát.”
Bosszantja a tücsök kalandja,
Nem is adott magot a hangya. –
De ezt kérdezte végre tőle:
„ Mit tettél a meleg időbe?”
„ Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam.” –
„ Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán.”
Kosztolányi Dezső fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése