utasításodnak megfelelően minden este,
egyetlen rés sem maradhat, nem engedhetem
be a legkisebb fénysugarat sem…
kellő szemöldökszigorral és fejcsóválással
nézed minden alkalommal, jól végeztem-e
a feladatot, biztosítva van-e a sötét
immanenciája, megvan-e a börtön feeling….
mert a redőny legyen olyan, mint egy törhetetlen
koponyafal, legyen a szobába zárt emlékek
sötétkamrája, odabent rekedjen meg az
egyedüllét térkitöltő hozsannája…
a levetett ruhák testmelege tapadjon a falakra,
minden sóhaj maradjon bezárva, ne tudjon
kibújni a megrepedt ablaküvegen, a kinti
hangok és villanások maradjanak ott
a homályba süllyedő faágakon…
majd talán hajnalban, amikor megnyílik
az ég szeme, akkor lazíthatsz a redőny
szorításán, akkor láthatod, Isten megint
megbocsátott, s adott neked egy új napot,
nincs többé hatalma feletted a halhatatlan
szürkületnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése