mozgom a lakásom mind
a hatvan négyzetméterét.
Aztán vissza a nappaliba.
Kávé a kézben, olyan, mint
amikor valaki valamit.
Lehetne kiabálni is! Hogy
semmi se jó, hogy szétesik
az, ami valaha, ami sohase.
Nem tudom, mi ez itt, körül.
Nincsen levegő, mondom, és
csak tátogok, tátogok egyre.
Nincsen itt, ebben a lakásban
semmi levegő, suttogja valaki,
aki már évek óta sehol, sehol.
Harapnám az ürességet, de az
üres, levegő nélküli semmibe
beleharapni sem érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése