László Noémi: Reggeli kérdés

Ma ki utazik el ma
ki néz hosszan utána

hogyan szakad vagy foszlik
a tegnap cérnaszála

ki fűzi tű fokába
hány öltés kell a szívig

hogy verjen, míg a testet
a fű közé terítik

hány öltés kell a színes
a képeslap-magányhoz

fércelni annyi véget
amennyi még lakályos

amennyi tengerekben
a cseppet nem takarja

hány öltés kell a szélnek
hogy az eget bevarrja?

Macskás idézetek :-)

:-)

 " A macska szereti hallgatni, hogy szólongatják. Ott üldögél a bokrok közt alig egy méternyire a cipődtől - és hallgat téged.

(Pam Brown)

"A környék összes macskája átjön hozzátok, hogy kipróbálja az újonnan kialakított macskabejárót az ajtón. A saját macskád pedig továbbra is fölmászik az ablakpárkányra, és kiköveteli, hogy kelj fel az ágyból és engedd be."  

(Brian King)

" Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet."

(Bálint György)

" A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang, behatolván az egyik fülön, zavartalanul távozhasson a másikon." 

(Stephen Baker)

" A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így."

(Ernest Hemingway)

" Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról."

(Pam Brown)

" Isten azért teremtette a macskát, hogy az ember átélhesse, milyen gyönyörűség átölelni egy tigrist."

(Fernand Méry)

" Ha egy kutya az öledbe ugrik, az azért van, mert rajong érted; de ha egy macska teszi ugyanezt, az azért történik, mert az öledben melegebb van."

(Alfred North Whitehead)

"A szívben felgyülemlett fájdalom emberi szemmel nem látható, de a macska olvasni tud a fájdalomból." 

(Carol Bigley)

" A macska elképzeli, hogy a madzagra kötött darab papír egy egér, egészen addig, amíg te is be nem szállsz a játékba, mert akkor elmebajosnak néz téged és azonnal elkezdi nyalogatni a lábát." 

(Pam Brown)

" Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát."

(Ray Douglas Bradbury)

"A macskák utálják a bezárt ajtókat... függetlenül attól, melyik oldalon vannak." 

(Lilian Jackson Braun)

" Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként - miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket."

(Popper Péter)

:-)

Szikszai Béni: Karácsony után

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.

Kassák Lajos: Altató

Íme a dal, melyet bölcsőd mellett dúdolok.
Hallgasd meg. Gyűjtsd be füled rózsaszín kagylójába
hogy emlékezz ez órára. Dalolok néked
s közben öreg diófánk kérgén kopog a harkály
egy törpe jön ki a vízesés fodra mögül
és azt mondja: a jó kisgyerek szeret mosdani
nem sír és boldogan megeszi a tejberizst.               
Ó, nézd, a pillangók felszálltak a képeskönyvből
hajnalodik. Ez az a perc, mikor a fejsze
sebet ejt a fán, a paraszt megfeni kaszáját
de te csak pihenj, tudod, hogy melletted vagyok
illatos, puha bölcsődet ringatom a fényben.

Zágorec-Csuka Judit: A szerelem odaát van

A szerelem odaát van,
fölszállt a hegyek fölé,
elbújt a hegyek mögé.

A szerelem odaát van,
csak visszajár a sötét éjszakába,
bánatot hoz, s feledést.

A szerelem odaát van,
nincsen ragyogása, fénye,
elvesztette tüzes erejét.

A szerelem odaát van,
fekete rés a vakolatban,
repedés lett a feledés otthonában.

Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet!

Ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni:

Hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermked elé - és nem te.

 Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ő is eltűr téged.

Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!

Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.

Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.

Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!

Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!

Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.

Hogy adjon Isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra.

Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.

Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.

Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.

Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír. Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondol majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.

Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!

Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.

Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.

Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

(Forrás: Keresztyén Nevelés 1996/1)

Karácsony 2017

 Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...

Elmondja Szabó Gyula

 I.  

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszu sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

  II.      

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III. 

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomoru útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Joó Sándor: Elközelített az Istennek országa

Elközelített az Istennek országa

Kerék Imre: Ünnepek előtt

December. Fenyők hegye bök
ónszürke téli égre.
Erdei úton gőzölög
egy megsebzett vad vére.

Fordul az év, kezdete már
homályburokba zárult,
– borostyánkőbe a bogár –
tegnap jelen, ma már múlt.

Az ember tesz-vesz odakinn,
ólnál havat seperget,
vagy bent a jövő titkain
töpreng pohár bor mellett.

A kertben dermedt-néma fák
karja varjakat ringat;
várják a hosszú éjszakát.
Se holdvilág, se csillag

nem világít a táj fölött.
De messze, valahol már,
fürkészve a gyapjas ködöt
három király botorkál

hólepte palástjuk alatt
kincsekkel sietnek,
hogy Betlehembe jussanak,
mire fölsír a Gyermek.

Jókai Anna: A Karácsony

Átnézek az ócska rácson.
Valahol messze: Őskarácsony.
Nehéz szülés volt,
sárga szalmán véres a folt.
Kényes terhesség, veszélyeztetett –
de a születés már bevégeztetett.
A Fény kiáradt.
A Gyerek a sírásra fáradt.
Erőt gyűjt a szörnyű szenvedésre.
Mi még nem – Ő már tudja, mivégre.

Demeter József: Jel

Egy csillag jelezte, hogy
Csillag született. Megváltó
Csillag. Lelkünk fényessége.
Ártatlan mutatóujj még csak
A fej fölé, ha rebbent – a
Titokzatos ég felé, mint
Megnyálazott jós ujja az
Éjben. Jelezvén egy irányt.
Felhők követték. ÖntvényFelhők.
Daraszolván a
Földet. És lőn új idő-
Számítás – Isten
Kifürkészhetetlen útjain.
S most, világunk
Örök kezdete múltán –
Egy csók, lám-lám, mindössze
Egy nyálas csók, ha csillan –
A szív… mutatóujján, mint
Az írva vagyon a könyvek
Könyvében… Pedig! Csillag
Született. Micsoda csillag!
Júdás az égből – mennyei sms-el –
Kit csókoltat – veled. Velünk.
Veletek. Ó, megváltó Csillag,
Szívünk fényessége –
Hit. Remény. Szeretet.

Böszörményi Zoltán: Simogató

Ma puha szellővel takaróznak a virágok,
jázmin-, verbéna-, árvácskaszirmok,
pihenő kezek örömeink asztalán.
Érzelmek tőzsdéje ez a délelőtti varázs,
mennyei, mesterségbeli tudás kell,
hogy kiolvasd, mennyi benne a zárkózottság,
mennyi a türelem, az extázis, a várakozás.
A lélek kapaszkodóin valóságbokrok szúrós bogáncsai,
ez az az ösvény, melyen veled lépkedek.
A völgyben visszhang bolyong, a fák üzenete.
Előttünk a tűnődés aranyselyme lobban,
a vágy szimmetriái rögeszmék, a képzelet madárdúcai.
A révedés vitorláiba kapaszkodunk,
szeszélyes harmónia szele visz tova,
mindketten a testi szerelem
kelyhét visszük a csalitba.
Összevegyül a világ a türelmetlen vágyakozással,
míg a dolgok újra s újra
a mindennapok sűrűjébe vetnek vissza.
Kedves, a jóság lavinája is lehet elviselhetetlen,
mint a gonoszság, az ámítás, a csalás,
a mérhetetlen lárma,
de a jóságnál nincs nagyobb alázat.
Esőcsepp mulat a szemközti fa ághegyén.
Fényszálak rostjain keresztül fürkészem szemed,
mintha most benned élnék, s te egészen bennem.
Illatok szelíd párnája a fejünk alatt.
A végtelen homálya ringat karjaiban,
pedig jobb szeretnénk, ha a csillogás.
Öled lávaömlése égeti nyelvem,
s bennem valaki azt suttogja,
nem kéne elengednem téged soha már.

Pilinszky János

„ Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot: egyik mottója lehetne a mindenkori embernek. Kemény prés ez, mégis szorításából született minden igaz bölcsesség, ima, művészet. Amikor az ember csak bizonyosságra törekszik, a tények labirintusában nemcsak hogy eltéved, de végül, amit érzékel, se érzékeli már, valami olyasmi történik vele, ami a börtönnél, a puszta akadálynál is rosszabb: megfut előle a világ.”

Lázár Bence András: Memento mori

1.

Vasárnap lesz. Délután. Kései,
felvert tavasz. A szájakból csak
elkent mondatok. A szájak íze
keserű, idegen, mint túlérett
alma sötét sárga belseje.

Nem lesznek ölelések és nem lesznek
többé szavak. Ahogy írva van, eljön.
Ahogy írva van, minden télre vált.
Minden nappal lassú lesz, nyugodt,
akár csomóponti kirakat. Elbeszélik,
amit csak el lehet: régi történetek,
régi ölelések, régi szavak.
Az első, közös bűn.

Vasárnap lesz, sötét sárga minden,
mint a szájak, fogak kirakata.
Úgy lesz, ahogy írva van.
Állunk az árnyékunkban,
és nincsen, aki magához szorítana.

2.

Az elszánt öleléseket aztán
meghamisítja az utolsó óra.
Hogy visszatérünk oda, ahol
magától működik minden, oda, ahol
a szívet kilóra kell mérni, oda, ahol
nincs helye véletlennek, oda, ahol
rend van.

Vissza kell jutni oda, és elfelejteni a tájat,
a fákat, benne élőit és halottjait.
El kell felejteni, miféle kínból épít itt
várat a kétségbeesetten kérődző állat.
Ahogy a termékeny föld, az öled.
Tudni, hogy a szavaiddal még nem öltek,
de támasztani, támasztottak, de szülni, szültek,
de adni, ha kértek, adtak. Hazudni,
a szavaiddal nem hazudtak.

El kell felejteni, hogy a közös annyira
igaz, mint a harc, amit itt vívnak
egymással egykori élők teteimen
éhes, sötét sárga szájak.
El kell majd felejteni az otthont,
az anyai mell melegét, hétköznapok
gyermekkorait, történeteinket,
a csomópontokat.

3.

De az árnyékainkban vannak
az igazi bűnök, a fénytörés.
Az, hogy törsz, az, hogy veled lesz
hamissá a másik, és elfelejted.

És elfelejted, hogy kértelek,
hogy kértelek, adjál.
Bőröd fehér volt, mellbimbód rózsaszín,
mint gyermek talpak, mint téli ég, hajnali.

Hogy kértelek, ásíts. Takaród színes
volt, párnád hófehér, mint gyermek
hasak, mint téli ég, reggeli.

Hogy kértelek, beszélj. Szobád világos volt,
ablakod tölgy, kemény, mint gyermek
harapása, mint téli ég, nappali.

Hogy kértelek, szoríts. Igazságom kevés volt,
szavam védtelen, mint gyermek, ki féli
anyját, ki úgy fojtja hirtelen,
mint téli ég a tájat, benne élőit, halottjait.

4.

De mondanom kellett volna:
az öklöm puha és kevés.
Ütni bárki tud, fogadni már kevésbé.
És hogy ki menti át a természet szövetét,
ki épít kínból várat, mint otthonunkban,
ebben a tájban, a kétségbeesetten kérődző állat?
Majd elmondják sötét sárga szájak.

De ahogy írva van, eljön.
Vasárnap lesz. Délután. Kései,
felvert tavasz. Régi történetek,
régi ölelések, régi szavak.

És tudni fogjuk majd, ki szakít a fáról,
halljuk majd fogai közt, hogyan hasad
a közös, az első bűn, és állhatunk majd
az árnyékainkban, várhatjuk csőrében olajággal,
de nem jön el az új tavasz.