2026. július 28., kedd

Villányi László: Gyanútlan

Amikor a dús fáról szedtem a sárgabarackot, 
nem sejtettem, egy éve sincs a kiszáradásig; 
amikor udvarunkra gondoltam a tavacskát, 
nem képzeltem a békák érkezését, 
hogy éjszaka álmomig ér hívogatásuk, 
és a megmaradásért küzdenek az ebihalak; 
amikor néhány hónaposan ölembe ugrott cicánk, 
nem láttam a vadászata nyomán 
szállingózó tollakat, a rozsdafarkú maradékát; 
amikor kiválasztottam a rózsaszín dáliát, 
nem a megrágott levelek, a ravaszul sörbe csalt 
meztelencsigák teteme járt eszemben; 
amikor megvettem a tarkalevelű illatvirágot, 
nem rémlett, tavaszra elveszti nedveit, gyökerén
hangyatojásokat találok, s hiába ültetem át. 
Így jár, aki gyanútlan, tervezni csak életet akar. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése