Ágai Ágnes: Ha megidézlek

Ha megidézlek, más vagy:
önkényesen vegyítek
valódit és vágyottat össze,
játszom hamisképeddel
jóleső öncsalással,
szétszedlek, összeraklak,
mosolyodat magamra öltöm,
mozdulatodba belebújok,
hangodat a szélnek eresztem,
és az arcomba visszafújja.
Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy,
csak lépted vigyázom,
cipőd ismeretlen.
Ha szólnál hozzám, meg se hallanám,
elmennék melletted észrevétlen,
mostani magadhoz nincsen már közöm.
És mégis vagy és mégis te maradtál,
arcodon az idő nem faraghat,
mert bennem született,
általam él,
és velem pusztul el.

Ágai Ágnes: Kimerevített pillanatkép

Fekszünk és egymásra simulunk.
Így. Ne mozdulj!
Semmi sem kíván magyarázatot.
Két egybevágó test,
kivágott síkidom,
geometriai alakzat.
Közötte a bőrön át
beszivárgó végtelenség.
Vagy és vagyok.
Teljesen és töményen.
Halmazállapot nélkül.
Mellkasod a mellemen.
Szíved a mellkasomban.
Nem történik semmi.
Minden most történik.
A nagymutató a kismutatóhoz ér.
Percekre bontott örökkévalóság.
Mozdulnak a tárgyak.
Rezeg a tér.
Te ne mozdulj!
Fölöttünk száguld az idő.
Mi fekszünk és egymásra simulunk.

Pilinszky János: Üzenet az üvegvárból

Körülöttem hűvös, kék üvegfalat
kemény lapokból vont a végzetem,
magamba zárni minden élesen
kiszállni-készült, izzó nyílhegyet,
mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt,
való világba ütni ércfejét.

Anyagtalan lehetsz csupán enyém,
a zárt üvegfal gátlón visszatart
- mint víztartó az úszkáló halat, -
hogy hozzád érjek és te testtel érj, -
maradsz te nekem puszta forma, fény,
a képzeletnek engedő anyag.

E lágy elemből gyúrom győztesen
veled-csatázó, karcsú szobrodat,
ki átkarol, ha itt az alkonyat,
velem dalol, ha vérem énekel
az álom oldó, híg esőiben,
s velem virrad meg minden hajnalon,

hogy nappalomnak számos gondja közt
kinyíló számos, rejtett résen át
belémeressze súlyos áramát,
s a pattanásig töltve véremet
ölelni űzzön, míg a dúlt ideg
szederjes szájjal egyre ordítoz.

De bűvös váram tűzálló üveg!
falát hiába vívja vérsugár,
olvasztja száz szikrás idegfonál,
nem olvad, pattan szét, - de szívtelen,
szűkös terébe azt, mit szív terem:
bezárja sűrű, fojtó lázaim.

Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam!
hogy játszanám ki rendelt végzetem!
hogy lennék egyszer én is meztelen!
csak érezhetném pőre bőrömön
mint borzad át (a) végső, nyilt öröm,
- de mégis, így is mondom: jól van ez.

- Mert néha látlak, késő délután,
amint a tóra mész, te szép modell,
s ilyenkor álom-másod nesztelen
utadba áll: mint kíntól kergetett,
egymáshoz űzött, megtévedt kezek
imádkoztok veszendő lelkemért.

Gyökössy Endre: Newton válasza

Tőlem még olyan szellemes válasz sem telik, mint Newtontól, a nagy

tudóstól, aki mélyen hívő ember volt. Valaki gúnyosan kérdezte tőle:

"Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?"

 A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket és szétszórta az asztalon.

- Szedje össze - mondta az idegennek. 

- Nem tudom - felelte az. Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta.      Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó szemig.

- Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós. 

Aknay Tibor: Az ég alatt, a föld felett

Az ég alatt, a föld felett
szögesdrót igék sorakoznak.
A nem hajlóknak, a megtartóknak,
jaj azoknak.
A rabruhás, tiltott szavaknak,
a konformból kihulltaknak,
a dolgokat néven nevezőknek,
jaj azoknak.
Mikor már semmi sem az, ami,
hiába akarnád mondani.
Szavad, ha szólsz is,
visszafordul,
cserepes szádba belecsorbul.
Jaj azoknak,
a megtartóknak, a nem hajlóknak,
igéből bölcsőt faragóknak,
a szakadt égboltot foltozóknak,
jaj azoknak.

Szénási Miklós: A pasztell semmiségek közöt

Anyám egyedül van otthon.
A nap lassan emelkedik és ereszkedik,
körülöleli a délután a tízemeletest.
Hallani, amikor a lift
indul és érkezik. A lépcsőházban
az eredeti műanyagpadlót
pár éve járólapra cserélték,
a modern idők ide is betörtek.
Nézem a postaládán apám nevét.
Itt voltam gyerek, de már alig
emlékszem a régi bútorokra.
A középső szoba még mindig
a húgom nevét viseli. Karcsú,
hajlékony kislány volt. Főleg
esténként beszélünk, telefonon,
mert most a szeles Budapesten él.
Az egyik szekrény tetején kövér
lábdob fénylik: az öcsém
nem vihetett magával mindent
Amerikába, és ha majd egyszer
visszatérne, nem hozhat mindent
haza. Anyám a konyhában üldögél,
körülöleli a kávé és az üres lakás illata.

Hány szekrény, vállfa és
ruha, hány polc a kamrában,
könyv, kulcs és lábnyom
egy élet? Hány hangos szó,
lecsapott telefon, szendergés
film közben, tévé előtt?
Tabletta, amit langyos tea
sodor magával a gyomorba,
mint vízesés óvatlan kajakosokat?
Papír nélkül, fejben ki számolgatná
a lefolyón, a vízköves csöveken
távozó napokat? Van, mikor
hamarabb sötétedik, vagy úgy jön
a szél, mintha kiseperné a játszó-
tereket. Mindenki volt gyerek.
Mindenki felejt. Úgy ülünk
a pasztell semmiségek között,
mintha nem számítana, mi lesz.

Áprily Lajos: Oriolus galbula

Ma új hang szólt a mámoros zenébe,

furulyáló hang, érzelmes, csodás:

hajnal körül a völgy orchesterébe

megérkezett az arany fuvolás.

Takács Zsuzsa: Idő

idő, most búcsúzom. Árnyékomat
egy rozsdás kerítésre dobva,
ott lóg, veri az eső,
elmegyek.

Hát jelezzék, tördeljék, mutassák
számlapok, föltartott ujjak:
eddig, ekkortól, eleje, vége.

Egy fémfelület egyszer még mindent tükrözött.
És végtelen volt az idő egy délután.
Most nyilvánvaló, hogy tévedés volt,
és nincs olyan kút, amibe
hullhatnék, hullhatnék.

Nem mondom el,
ami elmaradt elmondásban és kérdezésben.
Nincs válasz úgysem,
vagy csak annyi, hogy… egy tárgy
a gyerekkor dombjáról legurult, majd
azt látom meg. De már nekem is
megfejthetetlen. Az. Gyere!
Menjünk a házakból ki, be.
Mozikból, kertekből, találkozásokból.

László Noémi: Reggeli kérdés

Ma ki utazik el ma
ki néz hosszan utána

hogyan szakad vagy foszlik
a tegnap cérnaszála

ki fűzi tű fokába
hány öltés kell a szívig

hogy verjen, míg a testet
a fű közé terítik

hány öltés kell a színes
a képeslap-magányhoz

fércelni annyi véget
amennyi még lakályos

amennyi tengerekben
a cseppet nem takarja

hány öltés kell a szélnek
hogy az eget bevarrja?

Macskás idézetek :-)

:-)

 " A macska szereti hallgatni, hogy szólongatják. Ott üldögél a bokrok közt alig egy méternyire a cipődtől - és hallgat téged.

(Pam Brown)

"A környék összes macskája átjön hozzátok, hogy kipróbálja az újonnan kialakított macskabejárót az ajtón. A saját macskád pedig továbbra is fölmászik az ablakpárkányra, és kiköveteli, hogy kelj fel az ágyból és engedd be."  

(Brian King)

" Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet."

(Bálint György)

" A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang, behatolván az egyik fülön, zavartalanul távozhasson a másikon." 

(Stephen Baker)

" A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így."

(Ernest Hemingway)

" Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról."

(Pam Brown)

" Isten azért teremtette a macskát, hogy az ember átélhesse, milyen gyönyörűség átölelni egy tigrist."

(Fernand Méry)

" Ha egy kutya az öledbe ugrik, az azért van, mert rajong érted; de ha egy macska teszi ugyanezt, az azért történik, mert az öledben melegebb van."

(Alfred North Whitehead)

"A szívben felgyülemlett fájdalom emberi szemmel nem látható, de a macska olvasni tud a fájdalomból." 

(Carol Bigley)

" A macska elképzeli, hogy a madzagra kötött darab papír egy egér, egészen addig, amíg te is be nem szállsz a játékba, mert akkor elmebajosnak néz téged és azonnal elkezdi nyalogatni a lábát." 

(Pam Brown)

" Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát."

(Ray Douglas Bradbury)

"A macskák utálják a bezárt ajtókat... függetlenül attól, melyik oldalon vannak." 

(Lilian Jackson Braun)

" Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként - miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket."

(Popper Péter)

:-)

Szikszai Béni: Karácsony után

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.

Kassák Lajos: Altató

Íme a dal, melyet bölcsőd mellett dúdolok.
Hallgasd meg. Gyűjtsd be füled rózsaszín kagylójába
hogy emlékezz ez órára. Dalolok néked
s közben öreg diófánk kérgén kopog a harkály
egy törpe jön ki a vízesés fodra mögül
és azt mondja: a jó kisgyerek szeret mosdani
nem sír és boldogan megeszi a tejberizst.               
Ó, nézd, a pillangók felszálltak a képeskönyvből
hajnalodik. Ez az a perc, mikor a fejsze
sebet ejt a fán, a paraszt megfeni kaszáját
de te csak pihenj, tudod, hogy melletted vagyok
illatos, puha bölcsődet ringatom a fényben.

Zágorec-Csuka Judit: A szerelem odaát van

A szerelem odaát van,
fölszállt a hegyek fölé,
elbújt a hegyek mögé.

A szerelem odaát van,
csak visszajár a sötét éjszakába,
bánatot hoz, s feledést.

A szerelem odaát van,
nincsen ragyogása, fénye,
elvesztette tüzes erejét.

A szerelem odaát van,
fekete rés a vakolatban,
repedés lett a feledés otthonában.

Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet!

Ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni:

Hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermked elé - és nem te.

 Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ő is eltűr téged.

Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!

Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.

Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.

Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!

Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!

Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.

Hogy adjon Isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra.

Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.

Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.

Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.

Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír. Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondol majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.

Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!

Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.

Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.

Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

(Forrás: Keresztyén Nevelés 1996/1)

Karácsony 2017

 Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!