Trausch Liza: Magam haszna

"A szeretet... nem keresi a maga hasznát." 1Korintus 13,5  

Ez az Ige a szeretet ismertetőjele. Figyelj a szívedbe: nem az örökös nyerni akarásod tette tönkre az életedet, szeretetedet, örömödet? A szeretet mindig adni akar, nem kapni. Van benned szeretet? Tudsz bármit ingyen tenni? Adjatok úgy, hogy érte semmit ne várjatok! A vallásos ember életében sok minden nem más, csak üzlet. Ha nem kapja meg az egészséget, az áldást, hogy minden sikerüljön az életben, akkor csalódott, ökölbe szorul a keze. A legszentebb érzések is haszonra mennek. Hány házasságot kötnek azért, mert a hasznot nézik. Kedves vagyok a tanárhoz, hogy a gyereknek előnye legyen. Van, aki nem is pénzt akar. Magasabb valutában gondolkozik. Lehet, hogy dicséret kellene. Hány ember kész mindent megtenni egy kis dicséretért. Lehet, hogy szeretetet keresel. Hány nagymama mondja, mindent megadok az unokámnak, jobban szeret, mint az anyját. Az elég baj. Ne vedd meg az unokád szeretetét ajándékkal! Ezen a világon pénzért mindent meg lehet venni. Egyet nem: szeretetet. Amit meg lehet  venni, haszonért van, az már nem szeretet. Szeretet csak fentről árad, Isten szívéből erre a világra, és ezt nem lehet megvenni. Vajon mi haszna volt Istennek, amikor adta az Ő Egyszülött Fiát - szeretetből? Mi érdek fűzte ehhez? Mi haszna volt Jézusnak abból, hogy otthagyta a mennyet érted - mert téged keresett. Az Ő szeretete az embert kereste, téged, magadat. Jó volna, ha belegondolnál minden kapcsolatodba, hogy mit miért teszek? Bennünk ott van az üzleti szellem. Adok, veszek. Isten csak ad. Jézus az életét adta, és mit kapott? Korbácsot, töviskoronát, keresztet, négy szöget.     

Forrás: Trausch Liza Áhítatok minden napra című könyvéből.

Csak úgy

Isten nem követ el hibákat.

A gyermek és a ló

A gyermek és a kutya

" Talán semmi sincs szebb a világon mint találni egy állatot, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." ( Hemingway)

Szabó Lőrinc: Éjszaka

Ázott fák közt borzong az este, 

rablók settengenek körötted, 

hallgat a fűjáró tücsök, 

ropogva nyújtózik az erdő.  

Kövek másznak ki az utakra,

sötét remegés a világ, 

sietnél, de tétova lábad 

bátortalan tapogatózik. 

Megállsz, csönd, semmi, hátrafordulsz, 

a csönd szívedbe merevül 

és istenhez siklott a lelked, 

ha egy-egy ág a hajadba markol.

Szabó Lőrinc: Csirkék

Borotválkozva ültem épp a  

kádban, mikor ordítva és  

lelkendezve jött Lóci hozzám:  

– Borzasztó! – s mutatta, a kés     

hogy szaladt… – Így szaladt, – mutatta,  

torkom ujjával szelve át, –  

így ni!… mikor ott kint Mariska  

elvágta a csirke nyakát! –     

– Borzasztó! – sírt a gyerek újra. –  

Szegény kis csirke! – zokogott  

s titkos tetszését szánalommal  

keverve részletezte, hogy     

hogy rugkapált a szegény csirke  

s hogy most jön majd a második  

és hogy ő soha húst ezentúl,  

soha csirkehúst nem eszik.     

– Érdekes is volt, – mondta aztán,  

s nekem elszorult a szivem  

s kezemben megállt a borotva,  

mert elképzeltem hirtelen,     

hogy mi lenne, ha volna… Vagy tán  

van is?… Van!… Vannak szörnyeteg  

óriások!… S már Lóci torkán  

s magamén láttam késüket     

és már csak roppant messzeségből  

hallottam a gyerek szavát:  

– Tudod, apu, mikor megölték,  

nem a szívem volt, ami fájt,     

hanem – mondta – valami itt bent  

a torkom szorította meg! –  

A hang elnémult, én meg arra  

gondoltam, hogy öreg leszek     

s jön az Idő, egy óriás Kéz…  

És ekkor behangzott a vad  

rikácsolás, amit a másik  

csirke csapott a kés alatt,     

és Lóci szörnyűködve újra  

rohant már, könny ült a szemén:  

– Borzasztó! Várjon meg, Mariska,  

hadd lássam, hogy hal meg szegény!   

Húsvét 2021

 

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!

Cseri Kálmán: A feltámadás gyümölcsei

 

A feltámadás gyűmölcsei

(igehírdetés)

Kertész Eszter: a test feltámadását

a jég víz 

de mégse víz 

nem itatja kertedet  

a víz jég 

de mégse jég 

nem bírja léptedet  

a gőz víz 

de mégse víz

nem oltja szomjadat  

a víz gőz 

de mégse gőz 

nem száll az ég alatt  

– mint a halmazállapot-változás 

olyan lesz a feltámadás

Gérecz Attila: Szeretlek

Szeretlek, 

mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom; 

mert sápadt hangom mosolygássá 

aranylik éjjel a szádon.  

Szeretlek, 

mert káromlásos, sajgó Istenhitem 

hajnallá szépül, szivárványa 

törik meg könnyeiden.  

Szeretlek, 

mert pogány gúnyom tiport minden csodán, 

s te szád égő kelyhével nyújtod 

legfájóbb úrvacsorám.  

Szeretlek, 

mert szemed kékjét szívemig ölelted, 

mert feloldoztál, s elképzeltem a lelkem és 

a lelked…  

Szeretlek, 

mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva, 

mert betakarsz, s mert emlékeztetsz 

egy szelíd elmúlásra.

Gérecz Attila: Így bocskorosan

Így bocskorosan úgy-e megnevettek, 

hogy márványt törni hegynek indulok? 

A számon pimasz mosolygás a jelszó, 

füttyöm csibészes: én is feljutok!  

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom, 

segítő kezet tán egy társ sem ad, 

de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre 

borzol lágy barackokat!  

S a hegytetőn majd minden mezt lehántva, 

én is kacagva szélnek öltözök, 

karjukra fűznek mind a fénynyalábok 

s eltáncolunk a fejetek fölött!  

Így bocskorosan úgy-e megnevettek, 

hogy márványt törni hegynek indulok? 

A számon pimasz mosolygás a jelszó, 

füttyöm csibészes: én is feljutok!

Weöres Sándor: Találkozás egy teljes-emberrel

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.  

Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.  

Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három… nyolc, kilenc”, aztán sajátmagára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is.  

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

Nagy Péter: Kész…

„Elvégeztetett!” (Jn 19,30)

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Szinte kiáltja a gyermek a szülőnek, mikor egy játékkal éppen elkészül és önfeledten örül neki: Kész vagyok. A szülő meg sokszor azt sem tudja, miért olyan nagy dolog befejezni egy játékot, amivel tegnap is játszott, meg minden bizonnyal holnap is fog.  

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Megkönnyebbülve sóhajt fel a diák, amikor végére ér a dolgozatnak és a legjobb tudása szerint nem hiányzik semmi belőle. Amit tud, az ott van benne. Aztán majd kiderül…  

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés, amikor a munkás ember befejezi aznapi vagy éppen élete munkáját. Megkönnyebbülve, vagy már megfáradtan mondja: kész vagyok. Elértem, megcsináltam. Vagy talán teljesen kiégve, lemerülve mondja: kész vagyok, nem bírom tovább. S nincs tovább.  

Jézus a kereszten inkább ez utóbbi esethez hasonlít, annak is a végéhez. Megfáradt, kimerült, meghalt… egy élet műve véget ért ott a kereszten.  

De hallgasd csak, ahogy Ő mondja: elvégeztetett. Ez nem a „nem bírom tovább” sóhaja, de még csak nem is a megfáradt, végigdolgozott élet utolsó lehelete. Ez nem Jézus nyugdíjának első szava. Ez az Élet szava! Egy nagy bejelentés: kész vagyok! Beteljesítettem. Ott van benne minden, amit az Atyám kért! Az utolsó csepp véremig! Az én legjobb tudásom szerint és ez elég a bocsánathoz a Te bűneidért! Ennél többet nem kér az Atya! Jézus, a gyermek, az Egyszülött Fiú üzeni az apának, az Atyának: kész vagyok! 

S az Atya jön, szíve tele embertelen szomorúsággal, mert az Egyetlen Embert keresztre szegezte az istentelen ember.  Az Atya jön, s 3 nap döbbent csönd után azt mondja: „elfogadom Fiam! Elfogadlak gyermekem.” Ez utóbbit már Neked, nekem mondja. Mert ott a kereszten minden érettem elvégeztetett. 

Imádság:  Uram, köszönöm, hogy miattam, helyettem és érettem tetted!  Ámen. 

Forrás: Napi Ige és gondolatok

Benke László: A vérző Bárányhoz

Önként állok eléd, 

nézd fejem virágát 

szíveddel szemközt, 

emberi méltóságom 

előtted omlik semmivé. 

Vágyott emberarcom 

rég jó erőt sugárzott, 

de gyönge létemben már 

nem érem el jóságod. 

E teremtett világon 

mindig csak dolgoztam 

és mindig imádkoztam. 

Forrásom vagy, bennem élsz. 

Életszolgálatomban 

szeretni tőled tanultam, 

sorsom elfogadva 

bírom keresztem még. 

Közelebb az éghez 

ott kell majd fölállnom, 

te vérző Bárány, 

hol örök példád ég.

Trausch Liza: Erős alap

"Halld meg Jósua, te főpap: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat: Csemetét!" Zakariás 3,8

 Aki az Úr előtt áll, azzal csodálatos dolgok történnek. Levetkőztetik, és tiszta ruhába öltöztetik. Enélkül senki nem lehet boldog. Amíg a bűn emészt, boldogtalan vagy. Isten előhozza Csemetét - a gyermek Jézust. Nem felnőttet, a testté lett gyermeket. Előhozta a betlehemi istállóba, jászolba. "Egy követ tettem le... erős alappal" (Ézs 28,16). A kő ez a gyermek - Jézus. őreá épül Isten országa. Rá építetted-e már az életedet? "Egy kövön hét szem." Ez az Isten-ember úgy lát, ahogy senki. Minden irányban mindent teljesen lát ezen a földön. Mindent ért. Benne van a teljesség! A teljes tudás, a teljes hatalom, a teljes szeretet ebben a Csemetében, ezen az egy kövön. "Én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura." Jézus életét Isten keze vésővel faragta, véste. Isten nagyon mélyre tette ezt a követ - a jászolba. Az alapkövet mélyre kell tenni. Soha ne lázadjunk azon, ami velünk történik. Isten a 12 éves Jézust engedelmesnek faragta. Az, Aki maga az értelem volt, alárendelte magát szüleinek. Isten vésője mélyre vés a szülők szívében is. Meg kell érteniük, hogy ez a gyermek nem a miénk. Ezt a követ Isten faragja. Másnak faragja, mint amilyen a többi ember. Jézusnak egyetlen mozdulata nem volt önmagáért. Jézus arca beteget, bűnöst, nyomorultat szerető arc. Mûködik a véső! Az áruló tanítványnak Jézus azt mondja: Barátom. Szívéig ér a véső! Péter - akire az anyaszentegyházat akarta építeni - megtagadja. Isten addig faragja, amíg el nem hangzik: "Elvégeztetett!" "Eltörlöm a föld álnokságait egy napon." Nagypénteken!

Forrás: Trausch Liza Áhitatok minden napra c. könyvéből

Lev Tolsztoj

 

" Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod - legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a mennyben is - ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után."

Kárász Izabella: Ima az utolsó éjszakán

Atyám, Te látod gyötrődésemet. 

Megpróbált szívvel tekintek fel Rád. 

Hozsánnát zengő nagy néptől idáig 

Könnyem öntözte e földnek porát. 

Köröttem csend van, alvó tanítványok. 

Olajfák fölött a hold megtörött. 

Hosszú az út még, amelyet kimértél – 

Meg kell halnom a két lator között.