2018. március 23., péntek
Mai Ige: Az örömteli élet titka
„… hogy az én örömöm legyen bennetek…” (János 15:11)
Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Ez az öröm, amiről Jézus beszél, különleges: „az én örömöm”. Ez olyan beteljesedést nyújt, amilyet a világ örömei nem tudnak megadni: „hogy… örömötök teljessé legyen.” Krisztus tanításainak hűséges követése olyan belső örömet ad, ami valóságos és ellenálló bármilyen is a gazdasági helyzet, bármekkora is a kamatláb, sőt, még a betegséggel és a halállal szemben is. Az ember nem lehet vidám, ha nem örömteli a szíve, de lehet örömteli akkor is, ha épp nem vidám. Hogy lehetséges ez? Jézus ezt megelőzően arról beszélt tanítványainak, hogy olyan szeretetben lehet részünk, amely messze felülmúl minden mást: mennyei Atyánk szeretetében, melyet feltétel nélkül kínál, és melyet, ha egyszer elfogadunk, örökké átélhetjük. Semmi sem hasonlítható Isten szeretetéhez. Az ő szeretete nem kinézeten, személyiségen, gazdagságon alapul, sőt, még erkölcsi jóságon sem. Mindenféle előfeltétel nélkül kínálja. Ez a szeretet nem változik, nem fogy el. Semmit nem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, de semmi olyat sem tehetsz, amitől kevésbé szeretne. Sőt, az isteni szeretet nem csupán egy „meleg érzés”. Ez folyamatosan benned munkálkodó erő, ami bölcs döntések felé irányít, megvéd a rossz döntésektől, és helyreigazít, amikor netán mégis rosszul döntesz. Isten szeretete garantálja, hogy ő elfogad, amikor mindenki más elutasít, megbocsát, amikor mindenki más elítél, kegyelmes, amikor mindenki más kárhoztat. Ha Isten szeretetét élvezed, akkor az öröm felbuzog a szívedben. A világ nem képes megadni ezt az örömöt – de nem is tudja elvenni!
Forrás: Mai Ige
Illyés Gyula: Rondeau
Ahogy lecsavartam magamban,
s el is fújtam szívem e lángját,
mint rég anyánk a drága lámpát,
világűr-egyedül maradtam:
az ágy hideg, a ház lakatlan,
lett a szülőhaza sivárság,
ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját;
hó fútta be tündérkert-hajdan
s a hű múlt örök-zöld világát,
s lett sík-mindegy, hogy te még árvább
vagy valahol e sivatagban,
ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját.
Rainer Maria Rilke: Elalvás előttre
Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni s odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy ideig bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.
Kányádi Sándor fordítása
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni s odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy ideig bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.
Kányádi Sándor fordítása
Illyés Gyula: Távol vagy
Távol vagy, akkor vagy velem,
akár a Sors, a csillag.
Mindenség tagja vagy már, egy helyen
állsz, és repülve oldod titkainkat.
Múlté, jövőé, s ha akad
még: Istené vagy újra,
ha két karomból elbocsátalak.
Rés vagy; a rejtett puszta égi útra.
Halálra, semmiségre. Ez
lesz hát, ha elbocsátom
e földet is, melyet te képviselsz.
Kívántatsz, nyújtasz még a láthatáron.
Idézetek
" Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést (…) Tanuljak szeretni, megbocsátani és ne ítéljek."
( Tisch Ferenc )
" Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Örökkévaló! Bizony, boldog és áldott, aki benne bízik. ( Zsoltárok 34 )
" A győztesek soha nem adják fel, akik feladják, soha nem győznek."
( Németh Pál )
" Amíg nem hajtottad végre, nem tudhatod, lehetetlen-e."
( Ernest Hemingway )
" Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
( Weöres Sándor )
Wislawa Szymborska: 1973. május 16.
Egy a sok nap közül, melyek
már semmit sem mondanak nekem.
Hová mentem aznap,
és mit csináltam - nem tudom.
Ha a közelben bűnt követtek el
- nekem nincs alibim.
Fénylett s kihunyt a nap,
és nem figyeltem.
A Föld megfordult,
s nem írtam a noteszbe.
Könnyebb volna hinnem,
hogy meghaltam egy időre,
mint hogy szünet nélkül
éltem, csak nem emlékszem.
Holott nem szellem voltam,
lélegeztem és ettem,
lépegettem
hallható kopogással,
és ujjnyomaim
ottmaradtak a kilincseken.
Tükröződtem a tükörben.
Valamilyen színű valamit viseltem.
Néhányan láttak is bizonyára.
Lehet, hogy aznap
találtam meg valamit, ami elveszett.
Vagy vesztettem el, mit később megtaláltam.
Érzések és benyomások kavarogtak bennem.
Ma mindez
három pont zárójelek között.
Merre bújkáltam,
hol bujdokoltam -
nem is rossz húzás
így eltűnni a szemem elől.
Feltúrom emlékezetemet -
hátha csattogva felszáll,
ami ágai között
ott szunnyad évek óta.
Nem.
Nyilván túl sokat követelek:
egyetlen másodpercet.
Csordás Gábor fordítása
már semmit sem mondanak nekem.
Hová mentem aznap,
és mit csináltam - nem tudom.
Ha a közelben bűnt követtek el
- nekem nincs alibim.
Fénylett s kihunyt a nap,
és nem figyeltem.
A Föld megfordult,
s nem írtam a noteszbe.
Könnyebb volna hinnem,
hogy meghaltam egy időre,
mint hogy szünet nélkül
éltem, csak nem emlékszem.
Holott nem szellem voltam,
lélegeztem és ettem,
lépegettem
hallható kopogással,
és ujjnyomaim
ottmaradtak a kilincseken.
Tükröződtem a tükörben.
Valamilyen színű valamit viseltem.
Néhányan láttak is bizonyára.
Lehet, hogy aznap
találtam meg valamit, ami elveszett.
Vagy vesztettem el, mit később megtaláltam.
Érzések és benyomások kavarogtak bennem.
Ma mindez
három pont zárójelek között.
Merre bújkáltam,
hol bujdokoltam -
nem is rossz húzás
így eltűnni a szemem elől.
Feltúrom emlékezetemet -
hátha csattogva felszáll,
ami ágai között
ott szunnyad évek óta.
Nem.
Nyilván túl sokat követelek:
egyetlen másodpercet.
Csordás Gábor fordítása
Wislawa Szymborska: Felhők
A felhők leírásával
nagyon kellene sietnem –
a pillanat töredéke múltán
már nem ilyenek, elkezdtek mássá válni.
Jellemző rájuk
hogy soha nem ismétlődik
alakjuk, árnyalatuk, testtartásuk és elrendezésük.
Nem terheli őket semmi emlékezete,
nehézség nélkül siklanak el a tények fölött.
Miféle tanúi volnának bárminek is –
nyomban szétspriccelnek minden irányba.
A felhőkhöz képest
az élet megalapozottnak látszik,
már-már tartósnak és szinte öröknek.
A fehők mellett
még a kő is olyan mint egy testvér
akire támaszkodhatunk
ők meg, nos, távoli, csélcsap kuzinok.
Az emberek legyenek csak, ha akarnak,
aztán meg sorban haljanak meg mind,
nekik, felhőknek semmi közük
e nagyon különös
egészhez.
Egész életed fölött
és az enyém fölött, melynek még híja van,
pompázva díszelegnek, ahogy díszelegtek.
Nem kötelesek elpusztulni velünk.
Nem kell látnunk őket ahhoz, hogy ússzanak.
Csordás Gábor fordítása
nagyon kellene sietnem –
a pillanat töredéke múltán
már nem ilyenek, elkezdtek mássá válni.
Jellemző rájuk
hogy soha nem ismétlődik
alakjuk, árnyalatuk, testtartásuk és elrendezésük.
Nem terheli őket semmi emlékezete,
nehézség nélkül siklanak el a tények fölött.
Miféle tanúi volnának bárminek is –
nyomban szétspriccelnek minden irányba.
A felhőkhöz képest
az élet megalapozottnak látszik,
már-már tartósnak és szinte öröknek.
A fehők mellett
még a kő is olyan mint egy testvér
akire támaszkodhatunk
ők meg, nos, távoli, csélcsap kuzinok.
Az emberek legyenek csak, ha akarnak,
aztán meg sorban haljanak meg mind,
nekik, felhőknek semmi közük
e nagyon különös
egészhez.
Egész életed fölött
és az enyém fölött, melynek még híja van,
pompázva díszelegnek, ahogy díszelegtek.
Nem kötelesek elpusztulni velünk.
Nem kell látnunk őket ahhoz, hogy ússzanak.
Csordás Gábor fordítása
2018. március 22., csütörtök
Rácz Sándor: Az ősz
Mintha késett volna
De nem kért bocsánatot
Homlokát ráncolva jött mogorván
Utazótáskájában ajándékot is hozott
Rengeteg elsőosztályú depressziót
Hiába öltöztek legszebb ruháikba
A fák
A szerelem
A Nyár utcában maradt
Dalibor Pesek: Egy ilyen ember
Egy ilyen ember!
Egy ilyen ember?
Mindegyikünk
Egy ilyen ember
Ezzel az egyetlen szóval
különböző emberek
különböző szándékkal
értékeli egy és
ugyanazon embert
ez az egyetlen szó
kifejez csodálatot
kételkedést
megvetést
hízelkedést
kárörömet
kihasználva
és meggondolatlanul
szolgálja a bosszút
az irigységet és az igazságot
ki kell mondanunk
meg kell hallanunk
hogy ne legyenek kételyeink
Dabi István fordítása
Egy ilyen ember?
Mindegyikünk
Egy ilyen ember
Ezzel az egyetlen szóval
különböző emberek
különböző szándékkal
értékeli egy és
ugyanazon embert
ez az egyetlen szó
kifejez csodálatot
kételkedést
megvetést
hízelkedést
kárörömet
kihasználva
és meggondolatlanul
szolgálja a bosszút
az irigységet és az igazságot
ki kell mondanunk
meg kell hallanunk
hogy ne legyenek kételyeink
Dabi István fordítása
Rákos Sándor: Bíztatás
1
Bármint lépj is, tövisével sebez,
már rég nem üdvösséged – poklod ez!
Sántikálj hozzám vérző talpadon,
s hogy meg ne gyűljön, én majd kihuzom
bőröd alól a hülye ál-morált!
2
Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el!
Aki magához, másokhoz is kegyetlen.
Bármint lépj is, tövisével sebez,
már rég nem üdvösséged – poklod ez!
Sántikálj hozzám vérző talpadon,
s hogy meg ne gyűljön, én majd kihuzom
bőröd alól a hülye ál-morált!
2
Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el!
Aki magához, másokhoz is kegyetlen.
Vas István: Az új Tamás
És a Tizenkettő között vala egy,
Akit Tamásnak, a Kettősnek hívtanak,
És mikor azt mondta Jézus: „Ahova én megyek,
Ott legyetek ti is – tudjátok az utat”,
Így felelt: „Hová mégy, nem tudhatjuk, Uram.
Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?”
És monda Jézus a Kettősnek, a szegénynek:
„Én vagyok az út, az igazság, az élet.”
És majdan, mikor a feltámadás
Után a tanítványok újra látták,
Nem volt közöttük a szegény Tamás,
Csak hallotta a test feltámadását.
És mondták akkor neki: „Mi láttuk az Urat.”
S ő felelé: „Ha kezén a szögverte sebet
Az én szemem nem maga látja,
Ha be nem bocsátom az ujjaimat
A vérező oldalába,
Ha hozzá nem érhetek,
Ha hét sebét meg nem tapintja kezem –
én nem hiszem, én nem hiszem.
És nyolc nap múlva együtt ültek tizenketten,
És közöttük Tamás, a Kettős, a hitetlen.
És a zárt ajtón Jézus belépett
És szólt hozzájuk: „Békesség tinéktek!”
És monda Tamásnak: „Hozd ide ujjadat,
Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad,
A szögeknek helyét szemeddel nézheted,
Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet,
Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben,
Légy immár hívő ne légy hitetlen.”
És szólala Tamás: „Megjelentél nekem,
Te vagy az én Uram, te az én Istenem!”
„Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok:
Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok” –
Felelte Jézus Tamásnak.
2018. március 21., szerda
Csontos Márta: Beteljesülés
Imám kézen fogva vezet
bozótba rejtett lépcsők
engedelmes során.
Fényt tör bennem az ihlet,
s a kandeláber hűvös gerince
súlytalan simul tenyerembe.
Égre ír az ars poetica.
Hangom templomot emel
az Úr dicsőségére.
Mezey Katalin: Anno
Hogy lelkem lelked megremegteté,
bár hosszan, hosszú hullámokat
futtatva ért el hozzád a gondolat -
nem érdemem. Ideg-hangszered
érzékenyebb az eolhárfa-húrnál,
mi messzi szellő érintéstől is dalol.
Az idő és a tér, történeted és emlékezeted
nem vonhatott közénk áthathatatlan felleget,
vakká-süketté nem rombolt a sors,
de látóvá és hallóvá élesíté szellemed:
néhány erőtlen mondatomból
valósággá képzeltél engemet.
bár hosszan, hosszú hullámokat
futtatva ért el hozzád a gondolat -
nem érdemem. Ideg-hangszered
érzékenyebb az eolhárfa-húrnál,
mi messzi szellő érintéstől is dalol.
Az idő és a tér, történeted és emlékezeted
nem vonhatott közénk áthathatatlan felleget,
vakká-süketté nem rombolt a sors,
de látóvá és hallóvá élesíté szellemed:
néhány erőtlen mondatomból
valósággá képzeltél engemet.
Csoóri Sándor: Vihar a hegyen
Mulat a hegy, mint csalódott legény;
viharszél hujjog kő-feje felett,
s fenyőfák, bomlott cimbalomütők,
verik mellette dacosan
a jajgatásig fölhangolt eget.
Petőcz András: A brüsszeli nő
(Rimbaud-emlékezet)
Látod, elutazott a brüsszeli nő, mi meg itt
maradtunk magunknak, mondod, valami
autóban ülsz, valami autópálya parkolójában,
nem tudom, hol vagy, és nem tudod, hol vagyok,
hallom a többi autó zúgását, ahogy beszélünk,
te pedig hallod a szoba csendjét, ahol éppen
meghúzom magam, látod, semmiféle vigaszt
nem nyújtott nekünk, hiába is reméltük, hogy
megvigasztal minket, mondod, éppen egy újabb
kamion süvít el melletted, legalább is azt hiszem
abból a dübörgésből, amit hallok, merre vagy?,
kérdezed, nem mintha valóban érdekelne, hogy
merre is vagyok, többezer kilométerre tőled,
mondhatnám, de hallgatok,
miért is gondoltuk,
hogy vigaszt nyújt nekünk, ha egyébként is
ilyen messze vagy?, szólalok meg végül, nem
bírom a csendet, lehetne ez az egész valóban
egy bizonyos párbeszéd, de még párbeszédre
sem vagyunk alkalmasak, inkább csak játék
mindez, majdhogynem a képzeletünk játéka,
valaki úton van, valaki pedig egy ismeretlen
szállodai szobában néz maga elé, az is lehet,
hogy nincs is telefon, sőt, talán még távoli
autózaj sincsen, csak az utazás van, de még
az sem úgy, ahogy azt elképzelnénk, valaki
álmodik valamit, kitalál egy utazást, papírhajót
hajtogat, és kicsinke tócsára ereszti, szomorúan.
Látod, elutazott a brüsszeli nő, mi meg itt
maradtunk magunknak, mondod, valami
autóban ülsz, valami autópálya parkolójában,
nem tudom, hol vagy, és nem tudod, hol vagyok,
hallom a többi autó zúgását, ahogy beszélünk,
te pedig hallod a szoba csendjét, ahol éppen
meghúzom magam, látod, semmiféle vigaszt
nem nyújtott nekünk, hiába is reméltük, hogy
megvigasztal minket, mondod, éppen egy újabb
kamion süvít el melletted, legalább is azt hiszem
abból a dübörgésből, amit hallok, merre vagy?,
kérdezed, nem mintha valóban érdekelne, hogy
merre is vagyok, többezer kilométerre tőled,
mondhatnám, de hallgatok,
miért is gondoltuk,
hogy vigaszt nyújt nekünk, ha egyébként is
ilyen messze vagy?, szólalok meg végül, nem
bírom a csendet, lehetne ez az egész valóban
egy bizonyos párbeszéd, de még párbeszédre
sem vagyunk alkalmasak, inkább csak játék
mindez, majdhogynem a képzeletünk játéka,
valaki úton van, valaki pedig egy ismeretlen
szállodai szobában néz maga elé, az is lehet,
hogy nincs is telefon, sőt, talán még távoli
autózaj sincsen, csak az utazás van, de még
az sem úgy, ahogy azt elképzelnénk, valaki
álmodik valamit, kitalál egy utazást, papírhajót
hajtogat, és kicsinke tócsára ereszti, szomorúan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)