2018. március 23., péntek

Illyés Gyula: Rondeau




Ahogy lecsavartam magamban,
s el is fújtam szívem e lángját,
mint rég anyánk a drága lámpát,
világűr-egyedül maradtam:

az ágy hideg, a ház lakatlan,
lett a szülőhaza sivárság,
ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját;

hó fútta be tündérkert-hajdan
s a hű múlt örök-zöld világát,
s lett sík-mindegy, hogy te még árvább
vagy valahol e sivatagban,

ahogy lecsavartam magamban
s el is fújtam szívem e lángját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése