A felhők leírásával
nagyon kellene sietnem –
a pillanat töredéke múltán
már nem ilyenek, elkezdtek mássá válni.
Jellemző rájuk
hogy soha nem ismétlődik
alakjuk, árnyalatuk, testtartásuk és elrendezésük.
Nem terheli őket semmi emlékezete,
nehézség nélkül siklanak el a tények fölött.
Miféle tanúi volnának bárminek is –
nyomban szétspriccelnek minden irányba.
A felhőkhöz képest
az élet megalapozottnak látszik,
már-már tartósnak és szinte öröknek.
A fehők mellett
még a kő is olyan mint egy testvér
akire támaszkodhatunk
ők meg, nos, távoli, csélcsap kuzinok.
Az emberek legyenek csak, ha akarnak,
aztán meg sorban haljanak meg mind,
nekik, felhőknek semmi közük
e nagyon különös
egészhez.
Egész életed fölött
és az enyém fölött, melynek még híja van,
pompázva díszelegnek, ahogy díszelegtek.
Nem kötelesek elpusztulni velünk.
Nem kell látnunk őket ahhoz, hogy ússzanak.
Csordás Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése