Vészi Endre: Lehunyt szemmel

Lehunyt szememmel 

védem magamban azt aki voltunk 

lehunyt szememmel 

az optikát 

szélfujta utcák tavaszi fák 

ezüsten metszett jéglemezek 

hunyt szemem mögött sértetlen a kép 

az idő már soha nem bonthatja meg 

arcodnak gyönyörű szerkezetét   

Advent 2021

 

Advent negyedik vasárnapja.

Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

Ez is vagyok, az is vagyok, 

bánat, derű meg nevetés, 

felhő, de közben napsütés, 

beszélek is, meg hallgatok.  

Mint szervezetem, komplikált, 

ellentétekből épített, 

része a múló réginek, 

s az is, ki véle harcba szállt.  

Ez is vagyok, az is vagyok, 

saját képletű ötvözet, 

amelyben megolvadt hegyek 

érce-salakja bugyborog.  

Ne követelje senki hát, 

hogy kék legyek csak, mint az ég, 

mint sós a só, - egyféleség, 

egyhangú rossz egyformaság.  

Bennem is tél, nyár változik, 

lelkesség, fáradt fájdalom, 

s akarom bár, nem akarom, 

nevet a szív, kiáltozik.  

S együtt e sok: élő, ható, 

együtt e sok: a szenvedély, 

a szirti csúcs, a bányamély: 

egész és meg nem bontható.

Vörös István: Rituális fürdés az aranytemplomnál

Az Isten jelenléte 

itt érzékelhető. 

Édenkerttel felérne, 

ha nem magad kímélve 

futnál a feladat elől. 

Az Isten jelenléte 

ha egyszer utolérne, 

mondjuk lelken belül. 

Édenkerttel felérne, 

pokoljárás se kéne, 

itt minden teljesül. 

Az Isten jelenléte, 

a hangszórók zenéje, 

fürdők a víz felől. 

Édenkerttel felérne, 

a medencébe lépve 

nem tudni semmiről. 

Az Isten jelenléte 

édenkerttel felérne. 

Szabó Magda: Január

A tó beállt, a tó türelmes, 

bólint, ha a tél szól neki, 

ám a patak nem engedelmes, 

az fut, ha a fagy kergeti, 

s mikor fehér inát harapják 

a jég fogai, felkiált; 

visszarengik ringó haragját 

az aranyszemű vadlibák.   

A hegy alját levágta a 

köd fodros szélű kése: csak 

a csúcs beszédes vonala, 

a vár falai látszanak,  

a pára tartja tenyerén, 

a semmin űl a csúcs, a rom, 

egy felleg kusza szövetén, 

laza pára-boltozaton.   

Minden fehér, csakhogy törékeny, 

kemény fehér ez, nem puha. 

Karját lóbálja a fenyéren 

egy állig üveg körtefa. 

A fia is, egy csepp bokor, 

színjátszó, szűk üvegzekében, 

ott cseng, nevetgél, ott guggol, 

és térdét öleli a szélben.

A nap képe - Egyedül a pokol tornácán

 

Fotó: Pálfi Richárd

Képes Géza: Szerep

Eljön a nap, amikor tisztán 

látod: életedben tied a főszerep 

s a többiek, azok is, kiket szeretsz, 

néma figurák csak, statiszták: 

ez a nap nehéz próba napja lesz.   

Képtelenségeket követsz el, ha gyenge vagy - talán 

öngyilkos leszel, vagy embergyűlölő - bajnak elég 

ennyi is, de még 

rádtörhet gonoszabb betegség is: a magány.   

Ha van benned bátorság, hogy tovább lépj: 

élni fogsz, dolgozol, nevetsz, szánója önmagadnak 

s másoknak, kik veled párhuzamos úton haladnak. 

Saját léted terhét már nem igyekszel 

mások vállára tenni, 

hiszen tudod: saját terhüket is 

alig bírják cipelni.   

Meglehet, jönnek órák, mikor rádzuhan a gyengeség 

és összezúz. 

Arra vigyázz, hogy ilyenkor ne lássanak. 

Egyedül maradsz - az edzi a bátrakat, 

nem szívderítő ez, de - szép! 

Játszol: a darabban nincsenek felvonásközök, 

kivéve a magános letöréseket 

s akkor van vége, amikor neked.

A nap képe: Hóvirág

 

Fotó: Fischer Bernadett

Nagy Dániel: Aki szerelmes

Aki szerelmes, szerelmes regényeket vesz. 

Aki nem szerelmes, az is vesz egy-két 

szerelmes regényt. Aki nem szerelmes, 

de szerelmes akar lenni valamikor, 

azért még ő is beszerez néhányat a biztonság kedvéért. 

Én viszont még nem szereztem be egyet sem. 

Azért nem, mert én most nem szeretnék szerelmes lenni. 

Pedig tudom, milyen a szerelem. Puhítja a bőrt 

és méregteleníti a szervezetet. Na, akkor miért nem 

akarsz szerelmes lenni? Azért, mert sok a dolgom. 

Sok kis apró jelentéktelen dolog, de azok egyszerre, 

egy időben. Például ezért nem. Ráadásul itt az ősz. 

Mázsányi lombhulladék, bokrok apró termesei a kertbe. 

Ezekkel mi lesz szerinted, ha szerelmes leszek? 

Szóval most nem leszek szerelmes. 

Ha majd eltakarítom a szemetet 

az udvarról, és elintézem a dolgaim, 

akkor utána lehet róla szó. A szerelemről. 

Utána lehet, hogy én leszek a legszerelmesebb, 

a szerelem zászlóvivője, egy reklámguru, 

aki a szerelmet promótálja, de addig nem. 

Majd ha szerelmes leszek, szólok. Ti viszont 

nyugodtan legyetek szerelmesek. Én nem bánom. 

Éljen a szerelem, de tényleg! 

Nagy Dániel: Boldog

1. 

Nagyon boldog voltam, 

mert ma féláron moshattuk le a kocsit, 

és közben el tudtam magyarázni Lucának, 

mi is az az oktánszám.  

2. 

Nagyon boldog voltam, 

mert mikor nagyi megkért, 

hozzak be egy fél dinnyét 

a garázsból, tudtam, 

hogy ma biztos elegendő 

folyadékot visz a szervezetébe. 

3. 

Nagyon boldog voltam, 

mert azt álmodtam, 

hogy Albániában elfogadják 

az Erzsébet-utalványt, 

és vissza is adnak belőle. 

4. 

Nagyon boldog vagyok, 

mert még mindig emlékszem 

a napköziben lassan 

összehúzódó sebek illatára, 

és a stadion-magányban 

szerzett góljaimra. 

5. 

Nagyon boldog vagyok, 

mert tegnap először 

láttam a pékségben, 

ahogy a hideg lekvár 

összebújik a tészta melegével. 

6.

Nagyon boldog voltam, 

mert Kristóf makacs bokasérülése után 

Peti bácsi jelezte, hogy ne aggódjunk, 

Kristóf a jövő héten már újra pályára léphet. 

7. 

Nagyon boldog voltam, 

mert apa végre kiváltotta a horgászengedélyt, 

így most már végre nem szegjük meg a törvényeket.

A nap képe - Színes tintákkal álmodó

 

Fotó: Bartha Irén

Gyurkovics Tibor: Hír

Erős leszek, akár a portya
s a házba sarkalló titok,
hogy szájam mindig csak azt mondja,
mit egész pontosan tudok,

nagy útakról összeszedett hírt
és szűkszavú, nagy híreket,
az igazságot, mivel nem bírt
se gyűlölet, se szeretet.

Milan Rúfus: Téli fa

Meztelen és sértődött, 

mintha a vesztőhelyre menne. 

Már minden rajta kívül van. 

Szél és eső. 

Mint víz a libatollról, 

peregnek róla a napok. 

Hallgatag száműzött 

zárt ajtók mögött.  

Csak bent, a redőnyökön túl, 

a háncs gyertyavilágánál 

éli életét, telnek napjai. 

S árnyak, a függöny rezdülése sem 

árulja el, hogy bent valaki 

ül és hallgat.

Tőzsér Árpád fordítása

Milan Rúfus: Ráncok

A mosoly is sebet váj 

a száj köré. Az álom gyöngéd ujjai, 

amikor este lezárják szemhéjunkat, 

a szem sarkába árkokat szántnak. 

A hegedű vékony húrokat feszít az arcra, 

mit várhatunk hát a doboktól? 

A vágtázó hadaktól, a felhőszakadástól?  

S ki irányítja mindezt? Régi lemezként 

ki forgatja az arcot? 

Ki helyezi a fáradt 

tűt szeretetteljesen 

a lemez barázdáiba, 

ki hallgatja így hangját urának…?

Tözsér Árpád fordítása

Advent 2021

 

Advent harmadik vasárnapja.