„ Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!"
(Prédikátor 9, 7-10)
Pásztor Anna előadásában a „Márti dala” című dalt sokszor dúdolom magamban. Emlékeztet a fenti Ige alapján az emberi élet mulandó voltára, és arra, milyen fontos, hogy ma kezdjünk el élni. Ma együk örömmel a kenyerünket, és igyuk a borunkat, tegyük a jót, kövessük Isten akaratát, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap.
Amikor ezeket a sorokat írom 2024. április 27-e van. Drága barátnőm az imént telefonált, hogy szeretett férje váratlanul elhunyt. Egy középkorú, hitvalló életet élő férfi, ereje teljében, váratlanul elment. Ahogy telefonon beszéltünk, a sírás után a reménység hangja szólalt meg beszélgetésünkben, mert a szerető férj és édesapa mindent megtett életében Isten akarata szerint, ami keze ügyébe esett. Azért, mert ÉLT. Isten szerint élt, az evangéliummal a szívében élt. Nem a jövőben reménykedett, a mulandókért fáradozott, hanem az evangéliummal az evangéliumért élt.
Kezdjünk el élni! Semmit nem hoztunk, semmit nem viszünk, de ha hittel élünk, tudjuk, hogy az Úrhoz megyünk. Mindez pedig meg fog szabadítani a félelmektől, az aggodalmaskodástól, derűssé és hálássá tesz minden körülmények között. Éljünk így, Isten dicsőségére, múlandó életünk minden napján!
.jpg)
