Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik, 

ingemen átlátszik, 

másik szívvel tündérkedik 

hajnalhasadásig.  

Születtem, felnőttem 

durva gaz-erdőben, 

virág vagyok, attól félek: 

csalán lesz belőlem.  

Szaporodik évem 

fényben, égdörgésben, 

ecetért kell elcserélni 

minden édességem.