2024. október 24., csütörtök

Füst Milán: Köd előttem, köd utánam...

Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt, 
Nem tudja, mint kerűlt oda, 
Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is… 
Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok… 
Ahonnan jöttem, – jobb dolgom volt ennél, esküszöm. 
Lehettem bármiféle, tetszésem szerint s nem volt szivem, 
De táncolhattam itt és ott… megértitek? Szeszélyes voltam, illanó 
S ha elfáradtam, kis körömben bárhol bujtam el, – lappangtam titkosan. 
Több rejtély volt a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom mélye meleg köpenyed! 
S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam jégvirág 
S pattogva, kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon. 
Homályos udvar ez, amelyre gondolok. 
Itt éltem én e lét előtt, tudom. E helyt rejtőzött álmatag’ 
Függőleges és lassú életem. 
Egy asszony állt a kút előtt és bölcsőt ringatott… 
S én néztem őt. 

(1933)  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése