2024. október 29., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Az őszi tarlón

Fekszem, s mintha kint feküdnék 
az őszi tarlón, rőt mezőn, 
két szemem az égre tárva 
ifjú-módra, kérdezőn.  

Majd lezárva, ifjú-módra, 
– hogy sziszegnek itt a fák, – 
nincs halálosabb a földön 
mint a lenge ifjúság.  

Amikor még nem születtem 
nagy homálya oly közel, 
szele sípol csontjaimban, 
én még nem feledtem el.  

Én tudom, hogy nincs reménység, 
nincs erő, csak áhitom, 
s nyurga vállam összecsuklik, 
mindhiába tágitom.  

Fekszem szótlan, messze nyúlva, 
lábam már az űrbe lóg, 
s fent: óriási őszi pitypang, 
hófehéren leng a hold.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése