2024. október 26., szombat

Faludy György: Megvakulok?

Tegnap éjjel, az ágyban, mint szokásom 
nagyon soká olvastam verseket. 
Most reggel tíz. Gyönyörű télidő. 
Az égen apró, szabad fellegek.  

Ujjongva tartom karomat magasra 
(üdvözlet az időnek, ez elég) 
s megborzongok a rémülettől: látom 
kezemet, de nem ujjaim hegyét.  

A dívány fölött, az olasz festményen 
oldalt meggörbült az ezüst keret. 
A pamlagra ugrom s kézzel tapintom: 
nem volt soha ennél egyenesebb.  

Leülök az asztalhoz és a hírlap 
után nyúlok közönyösen, pedig 
nemhogy csak sejtem, de tudom előre, 
hogy a borzalom csak most következik.  

A fő címeket jól bírom szememmel, 
de a szabványos, apróbb méretű 
sorok csak hosszú, piszkosszürke foltok, 
nincs köztük egy olvasható betű.  

Kizártak az olvasás gyönyöréből. 
Nem tudom, ki írta, ha kézbe kapom 
a levelet, sem azt, mit magam írok. 
A könyvtáramat is kidobhatom.  

Hát így vagyunk. S maradt-e vakon bennem 
a versíráshoz még erő elég? 
Mi lesz velem? Megyek a gyalogúton, 
balról mankóm. Jobbról a feleség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése