Nagy István Attila: Hallgatásod

Elárul a szó, fehéren rád világol: 

nem állhatsz tehetetlen mosolyod mögött, 

csalás nélkül nem várhatsz újabb csodát. 

Árvaságod kibukik fogaid közül, 

váratlan alázza meg mímelt tetteid. 

Nem takarózhatsz a hűvös csenddel: 

hallgatásod szól szavaid helyett.