2024. október 25., péntek

Kálnoky László: Aki bennem lakik

A leghitványabb kavics is 
felragyog néha, mint a drágakő 
ha napfény érinti meg. Az ismeretlen 
lény, aki bennem hallgat, 
néha megszólal. Sorokat mond, 
olyan gyorsan, hogy nem tudom leírni, 
máskor csak kisegít egy-két szó erejéig, 
mikor elakadok. Nem tudhatom, 
férfi-e, nő-e? Valószínüleg nincs neme. 
Nem öregszik velem együtt. Ő kortalan.  

Mikor még fiatal voltam és erős, 
sokszor nem hajlottam szavára, 
sőt letorkoltam, mint valami mihaszna 
okvetetlenkedőt. Most már ő az erősebb. 
Hiába vagyok gyenge és öreg, 
megdolgoztat kegyetlenül. 
Szolgámnak hittem, és parancsolóm lett. 
De így a jó! Különben 
haszontalanná válnék életem. Napot napra 
morzsolnék, és nem látnám meg soha 
azokat az ismeretlen világokat, 
amiket ő tár elém karjának 
egy mozdulatával vagy föllebbentve köpenyét.  

Ő, aki általam van, 
ő, aki nélkül nem lennék több 
lesöprendő szemétnél egy isten asztaláról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése