Mezey Katalin: Kettős arckép

Ülsz a karszékben
és mosolyogva figyeled
hiábavaló küszködésemet,
hogy a köztünk lévő távolságot
közömbös szavakkal kitöltsem.
Mintha szíjácsot tömködnék
üvegtárgyak közé,
hogy össze ne ütődjenek
véletlenül.

Győri József: Emberek a kereszt alatt

TANÍTVÁNYOK

Fogadkozók, csalatkozók,
Botránkozók, húzódozók.
Nem ezt várták.
S mikor látták
Jézust ellenség kezében:
Nem maradtak közelében.
Ámde Jézus kakasszóra
Ránézett egy tagadóra.
Így fakadt fel igaz bánat.
Lett a válasz – bűnbocsánat.

PAPOK, PAPOK

De ravaszok!
Arcuk sértett, szemük forog.
Azt gondolják:
Ők a szentek.
S most a Szentnek
Nekimentek.
Nem bírják az igazságot,
Külső-belső tisztaságot.
Míg áldoztak, prédikáltak,
Árulóra lestek, vártak.
Kezükben a Bibliával
Játszanak Isten Fiával.

PILÁTUS

Ítélkező,
Jog-ismerő;
Élet halál
Most rajta áll.
Az életet
Jaj! Nem meri
Pártolni. Ha követeli
A vad tömeg, ő mos kezet,
Aláírja a levelet:
Megölhető. Menti magát.
Elveszti az élet urát.

A VITÉZEK

Ők szegények – nagy legények!
Gúnyra bátrak és vitézek.
Ó, ha tudnák, hogy kezökben
Ég ura áll ember-testben,
Hogy esnének arcra-térdre!
Ó bűnvakság szörnyűsége!

A TÖMEG

Zúg a tömeg: feszítsd, öljed!
Ne kíméljed, csak gyötörjed!
Kellett addig, amíg adott
Egészséget, jó falatot.
De ha jön a kereszthalál,
A tömegnek nem imponál.
Lesz belőle látványosság,
Gyilkosoknak tor, mulatság.
Káromlások és szidalmak
Mind őt érik, mind ráhullnak.

JÚDÁS

Pénzre vágyott. Most elérte.
Most elérte. Mit nyert véle?
Mintha átkos lánggal égne
Mind a harminc ezüst pénze.
Jézus bére! nem bír véle!
Szörnyű halál lesz a vége.
Ítéletes Jézus vére,
Közelsége.

A MEGTÉRŐK

Mind férfiak, mind erősek,
Mind okosak, de szegények.
Szegények és elesettek.
De némelyek feleszmélnek.
Őrá néznek, s újra élnek.
– Emlékezzél –, szól egy fogoly,
Amikor majd uralkodol,
Hogy ott legyek. Jézus felel:
Bizony, még ma velem leszel.
Halálkínok fájdalmára
Ráömlik a Menny sugára.
És felkiált egy katona:
Ez az ember, Isten Fia!
Nem számít a közvélemény:
Térdre hull a kereszt tövén.

AZ EGYÜTTÉRZŐK

Mikor minden csepp vér kifoly,
Elvérzik a három fogoly,
Akkor József s Nikodémus
Előállnak: ez a Jézus
Mi halottunk. Elvisszük Őt,
Mert hisszük, hogy a temetőt
Nem érte még soha-soha
Ilyen drága, dicső csoda,
Mint majd harmadnap reggelen,
Amikor az Úr megjelen –
Nem véresen, nem gyászosan,
De győztesen, hatalmasan.

VALLOMÁS

Emberek a kereszt alatt…
Közöttük látom magamat.
S míg bírák, papok, vitézek,
A tömegek, ifjak, vének
Egyre zúgnak és ítélnek,
Én az Úrtól egyet kérek:
Csendesíts el
S élő hittel
Taníts látnom keresztedet,
Segíts vinnem keresztemet.
Csendes szívvel,
Élő hittel
Vallhassalak itt Tégedet,
Elérjem örökségedet.

Gyurkovics Tibor: Köszönöm

Köszönöm, hogy megmérettem
köszönöm hogy térdre estem
köszönöm hogy önpusztító jogpusztító
szerelméből menekedtem

Hogy vergődtem baromfimód
marta testemet mint a jód
szivem száradt üveghangom összetörött
agyam részeire bomolt

Mégis éltem a sebekben
varas kézzel dédelgettem
őrületem árnyékában őrületes ágyékában
köszönöm hogy szerethettem

Gyurkovics Tibor: Bilincs

Szeretném ha a szeretetnek
csuklóéles bilincseit
levernék rólam hogy eresszek
el a kezemtől valakit

hogy szerethessek szerelemmel
kezénél fogva valakit
és újra rámvernék egy ember
csuklóéles bilincseit.

Gyurkovics Tibor: A túlsó part

A túlsó part bozótos.
A fák tömötten rejtik önmaguk
beláthatatlan mélyét.
Sötétzöld testőrsége a fáknak.
A szél meg se rendíti
a levélékszeres koronákat.
A fák csak állnak,
mint levlapon a rajzolat.
A fák előtt vékony homoksáv
sárgállik – mint „a dinnyehéj”.
Ne félj –
azt mondanám, ha valamit mondanék.
A sűrű lombok közül
kibukkan valami fehér.
Talán egy állat.
De nem mozdul, csak néz felénk.
Izgalmas, romantikus, nagy
ereje van a partvonalnak.
Túlsó part.
A Duna közben elfolyik „tova”.
A túlsó part bozótosa
csak hívogat, csak rejt, csak mesél.
az égen könnyű, repülőfehér
csík szalad, nem tudni hova.
Borzong a szél a víz szinén
és átszalad a tulsó partra, hol
kirajzolódva áll minden bokor,
s a gyönyörű rajzolatban
semmi se moccan,
odáig nem ér el a szél?
A táj csak áll nyugodtan.
Ne félj –
azt mondanám, ha valamit mondanék.

Gyurkovics Tibor: Fönn

Nincs más alattam, csak a mélység,
mely fönnmaradni kényszerít,
így találja meg s veszti el
az ember felnőtt szárnyait.

Egy pillanat csak már az ember
a helyzeté, az istené,
az kit halálos türelemmel
tart a mélység maga fölé.

Szabolcsi Erzsébet: Tavasz

Dalos ébresztő:

álmot űző hajnali

madárcsicsergés.

Derengő lélek,

ébredező virágok...

s csak esik, csak fúj...

Menekült a nap...

sötét gondjaival jött

holdtalan éjjel...

Szitáló harmat,

hűs cseppek, s az álmaim

szertelibbennek.

Kószáló álmok

tavaszi friss égbolton

felhővé válnak...

Síró barackfa

fázik, reszket a szélben,

vár szebb tavaszra...

Pillangó alszik.

Virágszirom lehullott.

Sóhajt fúj a szél...

Loholás közben

látom: krókusz mosolyog 

a szomszéd kertből...

Gyurkovics Tibor: Te-folyosó

Magányod végeérhetetlen
folyosóján csak mint a vak
madár röpülök szárnyszegetten
akárhogyan de lássalak

ezerszer is nekiütődöm
a falaidnak önmagad
leghomorúbb gyermekidőkön
fönnakadt zátonyainak

beléd ütközöm aki egyre
– szemem és szárnyam fölsebezve –
közelebb vagy és távolabb:

hogy megértsem az isteni
fényben-falakban mint a vak
hogy nem tudom megérteni.

Mai Ige: Kényelmetlen helyzetben is nyugodtan

„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Korinthus 1:4)

Isten meg tud vigasztalni a legnehezebb helyzetekben is. Át tud vinni azon, amiről azt gondolod, nem éled túl, túl tud juttatni olyan helyzeten, amiről azt hitted, örökre beleragadtál. Békességet tud adni akkor is, ha nagy a nyomás rajtad. Az életben veszteségeket fogsz átélni, de bizonyos esetekben éppen a veszteség segít abban, hogy értékelni tudd mindazt, amivel rendelkezel. A kudarc keserű érzésétől lesz olyan édes a siker íze. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Isten már minden holnapot eltervezett. A jövőd nem a főnököd, a bankod, a házastársad vagy bárki más kezében van. Még csak nem is a te kezedben. Minden holnapod Isten kezében van. Ha nem érted az utat, melyen járnod kell, az még nem jelenti azt, hogy ő nem vezet. Isten azt ígérte: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat  véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Igyekezz hát megismerni Istent, mert szükséged lesz rá. Ő pedig ott lesz számodra, amikor mindenki más cserben hagy. Ott lesz számodra a sötét időkben. A zsoltáros azt írta: „este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel el fog jönni – és vele az öröm is. Visszatekintve majd felismered, hogy Isten kegyelme védett, gondoskodott rólad, megnyugtatott, megvigasztalt és átsegített mindezen. Az idők és az életszakaszok változnak – de az Úr nem változik. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

Forrás: Mai Ige 

Gyurkovics Tibor: Szilvafa

Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.

Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a napnak?

Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a testedet levesse?

Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.

Gyurkovics Tibor: Sors

Minden igaz egy darabig,

a sütemény, a tál, a körte,

aztán előjön valaki,

hogy dolgainkat összetörje,

előjön valaki a múlt

mögül a tétova jövőbe

a vizesarcú utakon,

hogy dolgainkat összetörje.

Gergely Ágnes: Ábel üvölt

                      …zuhatagban a gyom vagy a nád: a lélek sorsa se jobb.
                                Swinburne

Amikor útnak indult az idő
a szellem s az élet előtt,
még nem hallhatta a világ,
hogy Ábel a kertben üvölt.

Mi volt ez a hang? csak félelem?
vagy kénytelen felismerés,
hogy egyszerre minden abbamarad,
s ki melléd szegődik, a mélybe néz?

Félholttá tesz majd a zuhanás,
s benned a csillagtalan ég
úgy marad fenn, hogy érzékeled,
van erőd a halálra még.

Van erőd az életre még,
a hold alatt a táj inog.
Szemed az éj nem oltja ki,
nem oltják ki a Káinok.

Rákos Sándor: Éjfél, egy öreg férfi vetkezik

Földszinti ablak
Szemérmetlen vászonfüggönye
félig fönnakadt
Éles fény vág ki az útra
(Benéz a szobába
Kemény közelkép ugrik elé)
Ágy szélén öreg férfi ül
Félmeztelen felsõ ruháit
már elhullatta
Alsóneműin a sor
Az ingét hántja le
Rövid gatyában pipaszárlába
szinte elvész
Pántos zoknitartó
fél párja egyik térde alatt
Másik lába-lábszára is csupasz
Cipői kissé távolabb ledobva
Két zokni
két döglött kis állat
fölpuffadtan hever a padlón
Kabátját még volt ereje a széktámlára
teríteni
De a nadrágra nem futotta
Dobta csak a székre
Hosszan kilóg
meghurkolt kötélként a nadrágtartó
(Ez kényszeríti
hogy a vetkezõnek
arcába nézzen
Soha még
sem azelõtt sem azóta
ilyen kietlenül
elárvult arcot)
Egy légy szálldosott az orra körül
ez enyhített valamicskét
rozsdásan csikorgó magányán

Wislawa Szymborska: Monológ Kasszandrának

Én Kasszandra vagyok.
Ez meg itt a városom hamu alatt.
Ez meg itt próféta-botom és -pántlikám.
Ez meg itt kételkedő fejem.

Győztem, az igaz.
Igazam tűzfényként csapott az égre.
Csak a meg nem hallgatott próféták
láthatnak ilyet.
Csak azok, akik rosszul fogtak hozzá,
és minden oly hamar beteljesülhetett,
mintha nem lettek volna.

Most tisztán látom magam előtt,
láttomra hogy akadt torkukon a szó.
Elhalt a nevetés.
Szétváltak a kezek.
A gyerekek anyjukhoz szaladtak.
Nem is ismertem múlandó nevüket.
Az a dal a zöld levelekről –
senki sem fejezte be előttem.

Szerettem őket.
De a magasból.
Az élet fölött.
A jövőből. Mely mindig üres,
és honnan mi sem könnyebb, mint meglátni a halált.
Sajnálom, hogy kemény volt a hangom.
A csillagokból nézzetek magatokra – kiabáltam –
a csillagokból nézzetek magatokra.
Meghallották, és lesütötték a szemüket.

Az életben éltek.
Széllelbélelten.
Eleve elítélve.
Születésüktől a temetési testben.
De volt bennük valami nyirkos remény,
saját hunyorgásával jóllakó láng.
Tudták, mi az, hogy pillanat,
legalább egy, akármilyen
mielőtt –
Igazam lett.
Csak éppen semmi nem következik belőle.
Ez meg itt tűztől kormos köntösöm.
Ezek meg itt próféta-vackaim.
Ez meg itt eltorzult arcom.
Mely nem tudta, hogy szép is lehetett volna.

Csordás Gábor fordítása

Húsvét 2018

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!