s húsz éve ígérsz egy
kastélyt nekem.
Mantrázod teremtőd
nevét, s más takarója
alatt várod, míg a csoda
véletlen ideér.
Most tető nélküli
parasztházadba
szivárog a napfelkelte.
Mégis, azt hiszed, végre
felemelkedhetsz a megszentelt
megsemmisülésbe.
Isten nevében kuporogsz,
mint kísérleti állat, s megszédülsz,
ha forgat a bizonytalanság.
Holnap nagykabátban mosol
fogat, s ha szívet karcolsz
a jégvirágos tükörbe,
arcom nem látod benne.
Messziről nézlek, egy
távoli szerelem merényletéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése