Világ vándora,
Meséld el nekem, amit láttál
És amit nem láttál.
Én mindent elhiszek.
Beszélj a ravasz krokodilról,
Amely a sárga deltában lesi a csöpp madarat
És a fekete kisfiút.
De a fiúnak tetszik a krokodil,
Mert szereti a veszélyt.
Mesélj a halak
Hibátlan és bölcs útjairól,
Amiket egy ember sem ismer.
Mesélj az orchideáról,
Kedves és buja illatáról,
Szólj a kis orchideáról,
Amelyik észrevétlen nyílik az örök árnyban.
Mesélj a sarki tenger fehér pingvinjéről,
Amely a zöld jégen áll,
Mint birodalma trónján a király.
A jeget melegnek csak azért érzi.
Mert az a szülőhazája.
Mesélj a boldogságról,
Láttad-e egyáltalán?
Ott trónol a hegyen túl aranyrokkájával a kezében
És bár egyre feléje haladunk,
A hegy mindig elválasztja tőlünk.
Világ vándora, mondj nekem mesét
Mindenről, amit láttál,
És arról is, amit nem láttál!
Én elhiszek mindent.
Mindennél hihetetlenebb az élet.
Nevetve és sírva olvassuk.
Az első és utolsó lapot is,
Amíg csak ki nem esik a kezünkből a könyv.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése