Uram!
ha szólítlak,
a lélegző Földet látom,
a tengert, a hegyeket,
erdőt és völgyeket.
Pogány maradtam
pogány imát mormolok
imádatomban,
dobok szólnak
és nádi-hegedűk,
rőzsetűz
és vadállatok árnyai
kísérik
pogány élettáncom…
Tied vagyok
esendőségemben,
harcaimban,
igazság-keresésben,
vágyaimban,
veled érzek,
zsigerbe vág,
mikor Te szenvedsz,
fulladozol,
ha elveszíted
teremtményeidet …
siratok veled
kipusztult állatfajokat:
dodot, huját, kubai arát
óriás moát
arab gazellát
barbadosi mosómedvét,
tengeri nyércet és tehenet,
himalájai fürjet jávai és tasmáni tigriseket…
siratom a még élőket,
ketrecbe zárt vadakat,
kiirtott őserdőket,
kipusztult népeket:
akkádokat, asszírokat,
csoltikat, karthagóiakat…
Hallom az olvadó
gleccserek robaját
szemem tágul
a rettenettől…
téged ölünk
minden lélegzéssel…
Uram!
nincs mentsége
bűneinknek
Uram!
ne könyörülj,
irgalmad
nem érdemeljük…
velünk pusztul el a Föld
s minden teremtménye,
Uram!
Újra és újra
mi Téged is
megölünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése