Sík Sándor: Hetven felé

Hetven körül
Az ember a világi jónak
Kétszeresen örül.

      Halk lesz a szó,
      Kettős akkord búg benne mégis,
      A szomorú is meg a szép is:
      Köszöntő is meg búcsúzó.

      "Köszöntelek,
      - Szólnék, - te szép világ, szeretlek",
      De a nehéz szók könnyekként peregnek:
      "Isten veled, Isten veled!"

Hetven felé
Minduntalan búcsúzna már az ember,
És könnyeit szégyenlős szerelemmel
Szemérmes szókba rejtené.

      De megered
      A szó patakja s szétveti a mellet:
      "Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek,
      Erdők, hegyek, virágok, emberek!"

Hetven körül
Az ember mindennek örül.

      Hetven felé,
      Mint felhőn át az esti napkorong,
      Mindenfelé
     Egy fényességes árny borong:
      Az Istené.