Nagy István Attila: Hívtalak

Hívtalak szóval, zenével

az éjszaka énekével

bűvöltem az enyhe szellőt,

homlokomon sötét felhőt,

nem jöttél virradatban,

elmaradtál fényes napban,

de mire újra este lett,

a világom már szétesett.