2017. november 17., péntek

Petőcz András: Zárójelvers op. 46.

((          A puha és erős tisztaságért, írtam korábban – a tétova
            puha mozdulatért – a puhán és telten megnyíló ajkaiért –
            a fogaiért – a csillogó fehér fogaiért – szájának-számra-
4          -tapadásáért – nyelvének-nyelvemhez-érintéséért –
            nedvesen csillogó ajkaiért – csillogón-megnyíló-telten-
            -számra-tapadó ajkai tápláló forrásáért – fogai-fogamhoz-
            -koccanásáért – arcának-arcomra-simulásáért – a gyorsuló
8          lélegzetért – az egymásba-megkapaszkodásért – a felgyorsult
            lélegzetvételért – a fújtatásért és lihegésért – testének-
            -testemre-fonódásáért – a kétségbeesett örömvágyért –
11        sikoltásáért és a sikolyáért, testembe-kapaszkodó-kétségbeesett-
            -boldog rándulásáért és a zuhanásért,
            az ájulásért volt jó: tudni, hogy enyém volt
14        ez a test – s csak létezni: a végtelen-puha álommozdulatért – – – ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése