2017. november 9., csütörtök

Szabolcsi Erzsébet: Éjszaka




Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél.

*

Esőszagú csend.
Lógólábú felhők közt
lépeget az éj.

*

Szuroksötét csönd,
cuppogó hűvös cseppek
esőillata...

*

Felhőbe törli
keskeny arcát a hold ma.
Velem zokogott.

*

Angyaltalan éj.
Csillagtalan csöndlepel.
Meddő álmodás...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése