Ott nyílok a tikkasztó hőségben
az életutak mentén,
s nézem a mosolyt
a dolgozók lelkén,
akik meg-megállnak
izzadt homlokukat törölgetvén.
Ruhámat az
ég derűjéből szabtad,
s Te akartad, hogy ily
mezőnyíló maradjak.
Virágfészkemben
gyógyszereket tartok,
amit a betegeknek
jó szívvel osztogatok.
Nyíltan emelem föl fejem
s mondok köszönetet, Istenem,
hogy ily egyszerűnek
teremtetted létem,
s hogy társamul adtad
a pipacsot, szarkalábat,
akik segítenek viselni a nap hevét,
és megosztják velem
barátságuk melegét.
Tudom, eljön ismét
kegyelmi napod,
amikor újból egedbe olvadhatok.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése