mivel feneke van.
Megtelik gyorsan a pohár,
s máris üresen áll.
Van, kinek temetése van,
újszülött fia van,
ennek meg lakodalmasan
taktust verek magam.
Egyik mind névnapot idéz,
cimborákat keres,
másik az életébe néz
mint örök alperes.
Van, aki a semmire lát,
van, ki még arra se,
emezt meg – bár nem volt galád –
megcsalta kedvese.
Más meg azt mondja: mi soha,
soha meg nem halunk!
(bár Platón s Szókratész oda
s oda Jézus urunk).
Oktalan mégsem telt tehát,
mert mindig van valami,
amivel a sors úgy megáld,
hogy nem bírjuk kimondani,
némán kell hordani,
borba kell fojtani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése