kigyúl az őszi tájék -
van-é tűz szebb és szomorúbb?
Mintha hegycsúcson állnék
avar-szín éveim fölött...
Ki tudja, hány év vár még?
Vendég vagyok, nem tudhatom,
mennyi lesz az ajándék.
Csak élni jó! S ha öregen?
úgy is csak veled járnék!
És ha fejem már reszketeg?
úgy is melleden hálnék!
Milyen akkor a szerelem?
nézd, az alkonyi tájék
issza a búcsú sugarát
s mily fénylő, mély parázs még!
Búcsúzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó... jó ismerős,
kitől el sose válnék -
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése