Apám, anyám, szerelmem, barátom, mesterem.
A kontúrok lassan elbizonytalanodnak,
az összetöpörödő lényegen lötyög a név.
Odabenn is mind kisebb, elérhetetlenebb,
akiről úgy képzeltem, én vagyok.
Ahányszor közelednénk, arcotokba nézve
ijedten figyelem magunkat távolodóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése