Sohonyai Attila: Külföld

Budapest

Újszülöttként vagyok csupasz, 

lerágatlan szabadsággal. 

Mit csak az ért meg, ki szereti a hazát, 

de el kell hagyja láncai miatt. 

S új szeretetet kell tápláljon idegen felé, 

új létet teremtet vele megunt akarat - 

messziből dobogja mégis szíve: 

Bármily messze legyél, ez az ember örök Magyar marad.  

S egyszer visszatérek, Haza. 

Remélem fakad már az igazságnak sarja, 

mit itt hagytam koszosan, 

más méltóra csiszolta. 

Mert hiába leszek bárhol lánctalan szabad, 

régi szeretőként jövök vissza hozzád, 

egy olyan virágként, mely csak egy tőről fakad. 

Akármilyen is leszel, veled leszek örök nomád. 

Messziből is legszebb maradsz; Magyarország.