mikor időtlenül nézem
az aszfaltba kapaszkodó
fa gyökerét,
mely átnedvesedett, barna
papírzacskót markol.
Egy ember érkezik,
két tömött szatyorral
és fülére húzott bundasapkával.
Felemeli a kuka fedelét
és beleszagol.
Arra gondolok,
talán mégsem olyan nagy
az én bajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése