a soványabb. Ennek csak tönkrement
a veséje, elvileg nem ehetne
fehérjét, nem járhatna ki, de hát
ott vernyog az ajtónál, kiengedjük,
aztán mindenfélét összezabál,
és hány tőle. A fél szemét meg akkor
vesztette el, mikor egy autó
átment rajta. Öregszik is. De nézd csak,
a kerti lépcső aljánál milyen
bizalommal kínálja föl magát,
hanyatt fekszik az őszi napsütésben,
és hagyja, hogy a hasát simogasd.
Két fájdalom közt ezt az önfeledt
dorombolást – ezt meg lehet tanulni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése