akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.
Somlyó György fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése