végtelen tavaszra áhítozik,
vagy kalászillatú nyárban fürdene,
pedig az ősz kosara eteti.
Úgy tesz, mintha fölötte
nem lenne felhők szutyka,
holott naponta hull rá
ármányok ördögnyila.
Nem figyel tüskére,
mérges szikére,
pedig százával karcolnak
sebeket lelkére.
Észre sem veszi,
mint festi haját a dér,
akár rozsda hava
az őszi nyír levelét.
Azt hiszi, még játszik
gyermek-topánkában,
holott térdig áll már,
fagyott elmúlásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése